Korner Éva - Gellért Andor szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 5. szám (Budapest, 1965)

Szíj Béla: Bartók a képzőművészetben

a forradalmi alapon álló aktivista képzőművészek között. „Láttam itthon a Nyolcakat — írja önmagáról —, s a vágy húzott a forráshoz, amelyet névleg ismertem, de tényleg nem. Húzott a vágy Párizsba és elmentem."

47 Tehát a Nyolcak fellépése ébresztette fel benne vagy tisztázhatta végleg a Cézanne utáni vágyakozást. Ezt a gondolatot megerősíti Elek Artúr is, amikor így ír: „A Nyolcak első kiállításán érezte meg először a megújhodásnak vágyát, mellyel egész Európa fiatalsága annyira el volt telve abban az időben."

48 Maga Kmetty Párizsban végzett munkásságára következőképpen emlékezik vissza: „Megnéztem mindent, amit csak látni lehetett, s egyebet se tettem, csak néztem, hogy valóban lássak, és lassan megláttam a fonalat a legrégibb művészetektől a legújabbig. . . A sok lehetőségben fel kellett ismernem azt, amely a legképzőműveszeti bb lehetőség, s így legigényesebb is. Cézanne nagy segítségemre volt ebben, vagy 80—100 látott képével, szigorú képzőművészeti elveivel, amelyekkel kivirágzott a már elhervadt impresszionizmusból. . . A tőle eredő kubizmus akkor (tíz éve múlt) Picasso személyében volt számomra új igazság, s folytatási lehetőség."

49 A Nyolcaktól nyert élményekkel elindulva, s a párizsi új stílusformáló mestereket megismerve indokolt fejlődési folyamat eredményeként érkezett el a tízes évek második felében a Kassák Lajos körül csoportosuló aktivista képzőművészek közé, s lett az ugyancsak Kassák által szerkesztett Ma című irodalmi és képzőművészeti folyé)irat kiállításainak résztvevője. Világnézeti meggyőződése szerint, de a képalkotás módjainak szigorúan formai összetevőit nézve is — az adott politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális stb. viszonyok között — ezt a lehetőséget találhatta a legmegfelelőbbnek. Amikor 1919 márciusában a Tanácsköztársaság kikiáltása után megalakult a Szocialista Irodalmi Művészeti és Tudományos Társaság, őt a művészeti szakosztály intéző bizottságába választották.

80 Röviddel később, Nemes Lampérth Józseffel, az aktivista képzőművészek egyik legtehetségesebb képviselőjével, a Proletár Képzőművészeti Tanműhely tanárával közösen toborzó plakátot készített a Vörös Hadsereg részére.

51 Ugyanezt tette a Nyolcaknak már korábban, az egyik előző Rartók-portré elemzése során megismeri művésze. Berény Róbert is. Ahogy Berény plakátja, úgy Nemes Lampérth és Kmetty János közös plakátja is azoknak a kifejező jegyeknek segítségével tudta a proletár forradalom gondolatait a legszélesebb tömegekkel közölni, amelyeketCézanne-tól, illetve az ő munkássága nyomán támadt európai stílustörekvések eredményeiből merített. — Lehetséges, hogy nem volt ilyen egyértelmű és egyenes vonalú a fejlődés útja, az is lehetséges, hogy még több olyan tényező befolyásolta Kmetty korai munkásságát, amelyről e helyen nincs alkalmunk szólni, mégis végső következtetéseinkben, s csak a lényeget keresve ezt kell látnunk. Még mindig nem adtunk választ arra, hogy mit érthetünk Kmettynek Bartókról Cézanne relációjában tett megállapításáról, do talán sikerült közelebbről megvilágítanunk, hogy milyen volt Kmettyre nézve Cézanne befolyásoló szerepe. Közelebb fogunk jutni problémánk megoldásához, ha számbavesszük azokat a kapcsolatokat, amelyek a Kassák körül csoportosuló irodalmi és képzőművészeti erőket Bartók Bélához fűzték. Kezdjük magával a vezető mesterrel, Kassák Lajossal. Kassák személy szerint 1915-ben ismerkedett meg Bartókkal, (zeneszerzői tevékenységére már korábban is felfigyelt).

82 Első találkozásukról így ír: „Bár ha alig volt hat évvel idősebb nálam, olyan félszegen és tiszteletadóan léptem be hozzá, mint akit feltétlenül különbnek, nagyrahivatottnak tartok saját magamnál. Xem értettem a zene tudományához, de valahol az idegeimben már a kezdeti műveiből is feléreztem a nyugtalanító feszültséget, az öszszefüggéstelcnnek mondott hangok mögött a szerkezet szigorúságát, a múlt sémáinak elvetését, az új harmónia megfogalmazására való törekvését."

83 — A tízes évek második felében ismételten találkoztak ós kapcsolatuk mélyült. „Ezek az évek durva csapásokat mértek Bartókra — írja tovább Kassák. — Voltak, akik a keleti országokból hozott nópdalgyűjteményeiért hazaárulással vádolták, és voltak, akik szívós, messzire irányított kísérletezéseit sommásan őrültségnek minősítették. Mondhatjuk, elsősorban és nagy kíváncsisággal csak a fiatal szervezett munkások és a Galilei Kör haladó szellemű egyetemistái csatlakoztak mellé és tapsoltak, ha még nem is értett, de különös izgalmakat keltő zenéjének. A Ma folyóirat műsoros estjein fiatal zenészek Bartók és Kodály zongoradarabokat játszottak, és a folyóirat 1917-ben Bartók-kottákat közölt, közöttük Ady versszövegére írt kompozícióját. 1918 márciusában Bartók külön számot adott ki a szerkesztőség kotta melléklettel, méltató írásokkal és Berény Róbert Bartók-portréjának reprodukciójával. Bartók romániai levelezésében megemlíti, hogy mellőzések és durva zaklatások közben milyen jólesően veszi tudomásul, hogy a Nyugat és a Ma mellette áll."

54 Közelebbről megnézve az egykori forrásokat, láthatjuk, hogy a Ma első irodalmi és zenei Matinéján „a zenei részben Hevesi Piroska zongoraművésznő interpretálásában Bartók Béla eddig még be nem mutatott kompozíciói mellett Schönberg és Busoni nálunk csak legszűkebb zenei körökben ismert kompozíciói jutnak a közönség elé."

58

1918 márciusában a Kassák által is említett szám címlapján Bartókkottarószlot van. Az első oldalon Kassák Lajos Bartók Bélának ajánlott Napraköszöntós című verse található, azután Náray Miklós tanulmánya következik Bartókról, s végül ismét kottamelléklet. Érdemes idézni, hogy a tanulmány szerzője mit ír Bartók I. (C-moll) vonósnégyeséről: „. . . az I kvartett egészen tornyos nagyságában adja Bartók átképződésének tartalmát. Ez a kvartett — gondolatom s ismeretem szerint — a mögötte fekvő magyar zene-