dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

Pataky Dénes: Az 1848-49-es szabadságharc grafikai ábrázolásai

országba menekült. Aleppóban élt és áttért a mohamedán vallásra. Kevéssel halála előtt tért csak ismét vissza Pestre. Egy Hagenburg B. nevű, valószínűleg műkedvelő rézmetsző egy „Magyar Szabadság 1848 évi március 15-dik Napja Emlékjéül" (sic.) címet viselő metszetet készített. Kánitz Félix Fülöp 1848-ban a bécsi akadémián volt festőnövendék. Itt készítette rajzait a magyarországi eseményekről, melyek fába metszve a lipcsei Illustrierte Zeitungban jelentek meg.

1 Kászonyi Dániel 1813-ban született Bécsben. A katonai akadémián tanult, majd a Radetzky huszároknál szolgált. Vagyonát hamar elverte és leköszönve rangjáról, Párizsba ment, mint a Pesti Hírlap levelezője. A szabadságharc alatt nagy nyelvtudása ós kalandos természete miatt Kossuth és Klapka gyakran igénybe vették titkos megbízatásokkal, ő tartotta fenn az összeköttetést a bécsi forradalom vezéreivel, majd sorra járta a külföldi garnizonokat, hogy szökésre és a forradalmi sereghez való csatlakozásra bírja az ott állomásozó magyar huszárokat. A Kóburg és a Nádor huszárok több századát hozta haza. Később egri kormánybiztos, majd külügyi tisztviselő lett. A szabadságharc végén mint főhadnagy szolgált Komárom várában. A kapituláció után Hamburgba költözött. Itt lithografálta Johann Guntrum Kászonyinak Görgeyről készített gyenge gúnylapját két változatban. 1850-ben Londonban, majd Jerseyben és Párizsban élt rajz- és zeneleckék adásából. 1859-ben a magyar légió tagjaként az olasz hadjáratban harcolt. Később megkapta az angol állampolgárságot ós a Times munkatársa lett. 1864 és 67 közt Magyarországon volt, de a kiegyezés után Lipcsébe ment. 1877-ben jött ismét haza. Itthon ellenzéki újságíró, előbb az Egyetértés munkatársa, 1881 és 84 közt pedig a Népszava szerkesztője volt. Dolgozott hazai és külföldi német lapokba is. Számos pamflettet, emlékezést és regényt írt, de könnyelmű életmódja miatt nagy munkássága ellenére sem tudta anyagi ügyeit rendezni. A honvédek és az írók segély-egyletei támogatták. 1886-ban halt meg.

2 Kovács Lajos, ki alighanem azonos azzal a Kovács nevű rézmetszővel, ki az 1840-es évek közepén Medveyvel együtt dolgozott Pesten, két rajzot készített Szerelmey „Magyarország 1848—1849 Esztendőben" c. sorozata részére. Az egyik, a Batthyány Lajos kivégzését ábrázoló közismert lap, Párizsban jelent meg Louis Noeli lithografálásában (51. kép), a másik, mely a Sturec hegyen való átkelést jeleníti meg, Londonban, Köhler kőrajzában. Az eredeti rajzok nem ismeretesek, de az utánuk készült lithográfiák Kovácsot kitűnő felkészültségű rajzolónak mutatják. Lapjai a szabadságharc legjobb magyar ábrázolásai. A velencei születésű Jacopo Marastoni Vetter altábornagy képmását lithografálta. A lapot Mandello nyomtatta Pesten. Lehnhardt Sámuel (1790 körül—1848 után), pesti rezes acélmetsző az első magyar független felelős minisztérium csoportképét metszette rézbe „15 Márzius 1848. Béke, Egyenlőség, Szabadság" felirattal. Az erdélyi Stadler Antal (1821—1872), a későbbi rajztanár 1848-ban Mészáros Lázár hadügyminiszter arcképét rajzolta kőre. Strohmayer Antal, ki eleinte Pozsonyban, majd a 30-as évektől Pesten működött, mint festő és kőrajzoló, „Emlék Magyarország Hatalmas tettére. 1848-ik évi Mártzius hóban" felirattal egy lithográfiát készített, mely azonos a Hagenburg B. metszette kompozícióval. Szerelmey (Liebe) Miklós 1803-ban született Győrben. Mint az osztrák hadsereg mérnökkari tisztje 1829-ben Rómában és Egyiptomban járt. 1830-ban Párizsban részt vett a júniusi forradalomban. Közben lithografálni tanult. Még ez évben harcolt a bruxellesi forradalomban, hol meg is sebesült. 1834-ben Amerikában, 1835-ben Skandináviában, majd a 30-as évek végén Bécsben élt. Ez utóbbi helyen, mint grafikus működött. Neve Magyarországon először 1838-ban tűnt fel. A Honművész írt róla: „Liebe úr sokáig mulatott Olasz, Francia és Angolországban, s ugyanott műveié is ki magát. A művésznév, melyet magának Párizsban, mint kőedző szerzett, Gravedon és Morin mellé helyezi őt." 1840-ben megmagyarosította nevét, s 1845-ben nyomdát állított fel Pesten, a Dorottya utca 16. sz. alatt. Grafikai intézete sorozatos kiadványok mellett, mint a Visegrádi album (1847), a Magyar hajdan és jelen (1847) és a Balatoni album (1848), arc- és tájképeket is készített, sőt arcképekkel díszített zsebkendőket is nyomott. Két ismert segédje, Pracher és Kraus valószínűleg nemcsak a nyomtatásban, de a lithografálásban is részt vett. 1848-ban indult meg legjelentősebb vállalkozása, a Charivari (Dongó) c. élclap. Felelős szerkesztője Lauka Gusztáv, kiadója Lauka és Szerelmey volt. A 11. számtól kiadóként Lukács László szerepelt. A próba-szám június 15-én, az első szám július 1-én jelent meg. Minden szám egy egészoldalas karikatúrát közölt mellékletként, melyeket valószínűleg mind Szerelmey lithografált (52. kép). Néhányon „Szer", vagy ,,S. M." jelzés is szerepel. A karikatúrák kompozíciói legtöbbször Daumier lapjainak átvételei. A Charivarit 1848 szeptemberében betiltották a szeptember 24-én megjelent karikatúra miatt, mely a honvódtiszteken csúfolkodik: „Lemegyünk két hétre, kártyázunk és iszunk, haza jővén pedig szinte neki dühödünk a nagy dicsőségtől." A lap gúnyképein kívül Irinyi Józsefről egy arcképet és egy március 15-ét dicsőítő lithográfiát is készített „Magyar hazánk dicső napja" felirattal. E két utóbbi önálló lapként jelent meg. A Charivari betiltása után nemsokára bezárta műintézetét és katonának jelentkezett. A komáromi várba osztották be őrnagyi ranggal. Az ostromlott várban Klapka, a kormánytól nyert felhatalmazás alapján, pónznyomdát állított fel, melynek vezetését Szerel-