dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)
ADATTÁR - V. Zibolen Ágnes: Munkácsy rajza a Siralomház-hoz
MUNKÁCSY RAJZA A SIRALOMHÁZHOZ A Petőfi Irodalmi Múzeum, a Jókai hagyaték örököse Munkácsy Mihály Siralomházának ismeretiem szénrajz-vázlatát őrzi. A Jókai-hagyatékhoz tartozó rajzot Hegedűs Sándorné Jókay Jolán adományozta 1910-ben a Petőfi Társaság kezelésében levő Petőfi Háznak, 1 innen került 1954-ben a Petőfi Társaság késői utódának, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak birtokába. 1893-ban a nemzet Jókai Mór 50 éves írói jubileumának ünneplésére készült. A jubileumi ünnepség programelőkészítő bizottsága elhatározta, hogy Jókai albumot ad ki, „a jubilánsra vonatkozó adatokkal, költeményekkel, rajzokkal"-. A tervezett album számára művészeink igen szép számmal ajánlották fel műveiket — akvarelleket, rajzokat és olajfestményeket 3 . Ezek egy része Jókai személyével függ össze, illet ve Jókai regényeinek illusztrációi — mások egyegy nagyobb kompozíció vázlatai, tanulmányin. A terv a kivitelezés során megváltozott, az összegyűjtött 72 képet egyforma kartonra ragasztva, díszes neogótikus szekrényben adták át az ünnepeltnek. A jubileumi Jókai-kiadás századik kötete, ,,A Jókai jubileum története" beszámol az 1894. énjanuárjában lezajlott ünnepélyről és felsorolja az ajándékokat is, melyek az ország minden tájáról szinte özönlöttek a szereted megnyilvánulásaként az agg író felé. A beszámoló az ajándékot küldő nevesebb művészeket külön is kiemeli, és Munkácsy Mihályról megemlíti, hogy „elküldte híres képének, a Siralomháznak első szénrajzvázlatát." 4 Munkácsy Mihály levelezésében is találunk adatot arról, hogy a művészt a Jókai jubileum foglalkoztatta és a tervezett album számára ő is készült egy rajzot küldeni. Szmrecsány Miklósnak írja 1893. szeptemberében: „Hát a Jókai ünnepély mikor lesz? Nem tudom hová küldeni az album számára készített rajzot. Azért tehát engedd, hogy hozzád címezzem. A Siralomház főcsoportját rajzoltam . . A beszámoló tárgyalt képünket a Siralomház első szénrajz vázlataként említi, ezzel ellentétben Munkácsy feljebb idézett levelében a Siralomház főcsoportját ábrázoló rajzról, mint a Jókai album számára készítettről beszél. E két forrást nem állíthatjuk egymással szembe, de több ok arra indít, hogy Munkácsy szavait ne értsük szó szerint, hanem úgy magyarázzuk, hogy egy régi vázlatát erősítette meg egy-két határozott vonással és erről emlékezik meg fenti levelében. Feltevésünket igazolják egyrészt rajzunk stílusának a továbbiakban kifejtett alapos vizsgálata, másrészt a szénrajzvázlat eredeti hangulatától anynyira elütő, de nem idegen kéztől származó utólagos ceruzavonások. Hozzátehetjük még azt is, hogy 1893. nyarán féleségéhez intézett leveleiben sokat panaszkodik arról, hogy készülő képével - a Honfoglalással — igen sok munkája van, nehezen tud dolgozni, hol idegessége, hol a nagy hőség miatt — feladata pedig igen sürgős. 1 '' Valószínűnek látszik tehát, hogy új terhet már nem vállalt magára. Egy további megjegyzéséből az is kitűnik, hogy ajándékát keveselte : „restellem ilyen prod ükeié) val venni részt a Jókai iránti hódolat kifejezésében. Fenn is tartom magamnak kárpótolni azután valami festménnyel." A 45.3x54.5 cm nagyságú szénrajzunkon 7 (77. kép) a síró fiatalasszony, a mitsem értő kisgyermek és a részvétlen őr állnak az elítélt körül. A kompozíció kiegyensúlyozott : a négyalakos csoporttól balra a fehérterít ős asztal, ezen, az asztal hosszanti irányában, a nézővel párhuzamosan felállított két gyertyatartó és feszület. 8 Szénrajzvázlatunk rajzmodora a Siralomház készülésének évtizedére mutat, [gen közel áll az „Újoncozás" és a „Zálogház" nagy vázlatainak stílusához. A kilencvenes évek rajzainak modorával viszont nem mutat közösséget. Alaposabb vizsgálat céljából lapunkat az Amerikába került első fogalmazással (75. kép) és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában levő 1878-ban festett változatával (76. kép) is össze kellett hasonlítanunk. Lépésről-lépésre haladva a következőket állapíthatjuk meg: a szénrajzon és az 1869-ben készült képen a főalak balhibát előbbre tartja, mint az 1878-as változaton. Ezen az idóbbin a lábfej is hátrább áll és erősebben, szinte derékszögben elfordul a másiktól. Ugyanígy az első kettőn az elítélt lábairól lecsüngő köpeny erősebben megtörik a földön, míg a Nemzeti Galériában lévőn éppen csak súrolja azt. A főalak ingének nyakrésze a rajzon és az 1869-os kompozíción azonosan két hosszaid) fehér csíkban csügg le, míg a későbbi képen rövidebbre kötött. Az őr kabátjának gallérja hosszabb az Amerikában lévőn és rajzunkon, a Nemzeti Galéria, képén viszont rövidebb.
