Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - OROSZI SÁNDOR: Erdészeti kiállítások (lektor: Sólymos Rezső)

A szállítással kapcsolatos minden műszaki megoldás nagy figyelmet keltett a kiállításokon is. 1885ben még elsősorban a vízi szállítás eszközeit mutatták be, a Garamon folyó tutajozást, továbbá az Aranyos és az Ung folyón épített gerebek mintáját. A millenniumi kiállításon már az erdei vasutak is megjelentek, tervrajzok és műszaki leírások formájában. 1900-ban a vasutakról a tervrajzok mellett már fényképek is szerepeltek. A századforduló kiállításain mindig szereplő "Báró Kemény Gábor - vízfogó" (kisgarami erdőgondnokság, Kővízi-völgy) fényképe Az erdőrendezés (az erdők számbavételét, az erdőben szükségessé váló munkák tervezését, az erdők leírását, beosztását és nyilvántartását, továbbá ezen munkák megvalósításának elemzését nevezik így) és az erdészeti statisztika témakörében mindhárom kiállítás szolgáltatott meglepetést. 1885-ben bemutatták Bedő Albert „A magyar állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leírása" című művét. Második, bővített kiadását a millenniumi kiállításra jelentették meg. Párizsban bemutatták a Bedő-féle könyvek francia nyelvű változatát, de nagy érdeklődés kísérte a földmérő műszereket is. A kiállításra csak magyar mérnökök fejlesztéseit és Magyarországon gyártott eszközöket vittek. Közülük érdemes kiemelni a Csiby-féle mérő- és felrakóműszert és a szintén Csiby Lőrinc által szerkesztett különféle felrakókat. Ugyancsak bemutatták Cséti Ottó erdészeti busszoláját és a „Cséti-féle magyar erdészeti mérőasztal"-t. Az erdészeti irodalom és szakoktatás témakörben mindhárom kiállításon az addigi teljes hazai erdészeti szakirodalmat bemutatták. A selmeci akadémia és a szakiskolák ismertetésére különösen a millenniumi kiállításon helyeztek nagy súlyt. Ugyancsak az 1896-ban a kiállításhoz kapcsolódó erdészeti kongresszuson vetették fel a magyar erdészeti kísérletügy intézményes megteremtésének szükségességét. Ennek alapján 1898-ban valóban létrejött az erdészeti kísérleti állomás, amely Párizsban már kiállítóként is szerepelt. A párizsi világkiállítás budapesti bemutatója után az erdészeti anyag jelentős része a Mezőgazdasági Múzeumba került. így a további kiállításokra (például az 1911. évi torinói nemzetközi kiállításra) ebből az anyagból válogattak. A kiállítások jelentősége azonban csökkent. E tartózkodás mögött gazdasági megfontolásokat sejthetünk. Századunkban az arra alkalmas államerdőket a fakitermelő cégek „felfedezték", azok elkeltek. így a korábbi kényszer, amely ezen erdők bemutatását, propagálását követelte meg, megszűnt. Ugyanakkor a folytonosan növekvő kereslet, az emelkedő faárak és a külföldi piacok jó és gyors elérhetősége a fakitermelő, fakereskedő cégeket nem az itthoni, hanem a külföldi (Trieszt és a németországi fapiacok) kiállítások felé terelték.