Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Méhészeti kiállítások (lektor: Szalainé Mátray Enikő)

Méhészeti kiállítások Szabó László Péter méhészet gazdasági jelentősége a XIX. század közepére mélypontjára jutott. A bekövetkezett hanyatlást a cukorrépa termesztése és a viaszt helyettesítő anyagok elterjedése okozta. A JL Vméhészet számára kedvező fordulatot és a fejlődés lehetőségét a kaptár feltalálása hozta meg. Az új módszerrel méhészkedő, „okszerű" méhészek már leginkább a vidéki tanítók, papok, iparosok és nem utolsósorban a nemesség soraiból kerültek ki. Jól működő egyesületeket hoztak létre, amelyek kellőképpen tudták képviselni a méhészetet a különböző helyi, országos vagy akár nemzetközi kiállításokon. Nem kis szerepe volt ebben azoknak a tisztviselőknek és arisztokratáknak, akik jó kapcsolataik révén, a vezető körök bizalmát és támogatását is élvezték. Az első hazai méhészeti kiállítások az 1873-ban alakult Délmagyarországi Méhészegylet nevéhez fűződnek (1873. Békésgyula, 1875. Temeslippa, 1876. Bányaorovica, 1877. Gyertyámos és Békésgyula, 1878. Temesgyarmat, 1880. Békéscsaba). Itt működtek azok a jeles méhészek - Grand Miklós, Kovács Antal, Ambrózy Béla és Göndöcs Benedek, a Békésmegyei Méhészegylet megalapítója -, akik hosszú éveken keresztül meghatározó egyéniségei voltak a magyar méhészetnek. Az egyesület működési köréül Temes, Torontál, Krassó-Szörény és Arad vármegyéket jelölte meg. Országos egyesület híján (sőt, néhányszor még a Magyar Országos Méhészeti Egyesület megalakulása - 1879 - után is) a fenti egyesület képviselte hazánkat a különböző nemzetközi kiállításokon. Az önálló méhészeti egyesületeken kívül a helyi gazdasági egyesületek méhészeti szakosztályai is szerveztek méhészeti kiállításokat. Ilyen volt pédául a Mosonvármegyei Gazdasági Egyesület által 1874-ben megrendezett kiállítás Magyaróváron. Nagy jelentőségű volt a Budapesti 1885. évi Országos Altalános Kiállítás alkalmával rendezett méhészeti kiállítás és kongresszus. A mezőgazdasági csarnokban elhelyezett kiállítás 198 kiállítója között 150 db nagy érmet osztottak ki. A kaptafák közül, jelentőségüket tekintve, kiemelkedtek a kormány által elfogadott ún. „országos" kaptárak, de bemutattak más rendszerűeket is, például a Göndöcsféle lapozókaptárt. Az okszerű méhészet gyors elterjesztésének legkézenfekvőbb módszere az egységes keret- és kaptárméret megteremtése volt. A Berlepsch-féle hátsó kezelésű állókaptár szolgált mintául a délmagyarországi méhészek által (25 cm széles és 18 cm magas keretű) elfogadott egyleti, majd országos jellegű kaptárnak. Különösen gazdag volt a méhtermékeket bemutató osztály. Látható volt a különböző edényekben elhelyezett lépes- és pergetett méz mellett számos mézből készített ital: mézbor, pezsgő, limonádé. A méhészeti irodalmat bemutató csoportban szerepelt Grand Miklós méhészeti vándortanító 1884-ben, Buziáson tartott előadásainak kiadott változata. A méhészet a legtöbb méhész számára elsősorban kedvtelésből űzött, keresetkiegészítő tevékenységet jelentett. Nemzetgazdasági jelentőségét tekintve sem versenyezhetett a mezőgazdaság többi, jelentősebb ágával. Éppen ezért különösen nagy hangsúlyt fektettek a hazai kiállításokon a méhészet ilyen irányú szerepére, illetve a benne rejlő, de még kiaknázatlan lehetőségekre. Az 1885. augusztus 21-23. közt a városligeti nagy hangversenyteremben megtartott kongresszus melynek számos külföldi vendége volt - igen jól sikerült. Ezzel egyidőben, augusztus 20-án nyílt meg az élő méhek kiállítása. A hazai méhfajta mellett olasz és ciprusi méheket is bemutattak. Szép méhcsaládokat, kitűnő kaptárakban állított ki gr. Eszterházy Miklós és br. Ambrózy Béla. Az 1892. év fő méhészeti eseménye a német, osztrák és magyar méhészek Budapesten megtartott 37. vándorgyűlése volt. A gyűlést és kiállítást megelőzően, több évi ellenségeskedés után - 1892.