Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
igényt a gazdai tisztre a legidősebb fiú.390 A XVIII. századi Nógrád vármegyei Koháry- vagy a Zichy-birtok területén a gazdaság feje elméletileg az özvegyasszony lehetett, de akár az anya, akár az egyik fiú vezette gyakorlatilag a gazdaságot a szokásoknak megfelelően, azt teljes bizonyossággal talán sohasem fogjuk megtudni. Az ún. egygazdás termelőüzem kategóriájába sorolhatóak a gyermekes vagy gyermektelen felnőtt férfiból és családjából álló gazdasági egységek. Az egygazdás üzem vonatkozásában az életkori és a nemi munkamegosztáson kívül a gazdaságot irányító férfi patriarchális viszonyoknak megfelelő, fölérendelt szerepéről tudunk. A korabeli Európában ugyanis a családtagok pontosan körülhatárolt feladatokat végeztek a családban betöltött pozíciójuk, életkoruk és nemük szerint, így például a férfiak a mezőn dolgoztak, a nők pedig a háztartást vezették, az állatokat gondozták, művelték a kertet, értékesítették a többlettermést.391 392 Reguly Antal a XIX. századi Nógrád megyében ugyanezzel a jelenséggel találkozott: „Nők fonnak, mosnak, főznek, kenderrel foglalkoznak, szénát takarítanak, kapálnak, ez a legnehezebb munka, melyre használtatnak”.m Bél Mátyás a XVIII. században pedig a következőket tapasztalta: „A házastársak közti viszony tekintetében sajátos dolog Magyarországon, hogy a feleség engedelmes urának, a férj pedig apai szeretettel viseltetik asszonya iránt... Az ifjak vigyáznak a fölszerelésre, etetik a szárnyasokat, libát és bárányt legeltetnek, a felnőttek szántanak, kaszálnak, aratnak, csépelnek ...”.393 A nagycsaládi gazdaság az egymással rokonsági kapcsolatban lévő emberek termelői közösségét jelentette. A nagycsalád jellemzője tehát elsősorban nem az együttlakás, hanem a közös gazdálkodás lehetett. A XIX. században leírt nagycsaládi közös gazdaságokban életkoruknak, nemüknek megfelelő munkát végeztek a gazda irányítása alá tartozó rokonok. Az átmenetileg, tartósan beteg, öreg családtag feladatát átvették az egészségesek, amiben a nagycsalád szociális feladata is megnyilvánult. A közös termelés együttes fogyasztást vont maga után. A „közösből” fedezték mindenkinek az élelmét, bizonyos mértékig a ruházatát, a család adóját és a szükséges gazdasági felszerelést. A XIX. században a gazdaság irányítójának a gazdát tekintették, aki a család legöregebb férfija, a természetes apa, illetve a legrátermettebb (vagy a gazdaságba legtöbbet adó) férfi volt. A vezetésre alkalmatlan gazdát az azonos vezetéknevű, vagyis az egy hadba tartozó legöregebb férfiak letehették tisztéből, s helyére megfelelőbb gazdát választhattak. A hatalom a gazdát illette, mindenki engedelmeskedett neki. Néhány megfigyelés beszámol a többi férfi családtag tanácsadó jogairól. A gazdának irányító, szervező feladata volt a paraszti üzemben, s nehéz fizikai munkát nem, esetleg ritkán végzett. A családon kívüli működése kiterjedt a család erkölcsi, jogi, gazdasági képviselésére, ami a belső fegyelem fenntartását is feltété3911 Fél, 1944/2.19. 391 Scott - Tilly, 1992.109. 392 Selmeczi Kovács, 1975. 17. 593 Bél, 1984. 178., 475. 119
