Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

VI. A filoxéravész következményei a szőlő- és bortermelésben

magasságokba szöktek. A magyar eredetű édes hamisított borok első számú fogyasztója ekkor Németország lett. Különösen a nagy értékű Tokajit hamisították előszeretettel. Ez oda vezetett, hogy 1879-ben hatalmas botrány tört ki a Svájcba exportált borok fuxinnal történt színezése miatt. Bernben ugyanis 6000 liter ily módon „kezelt" bort foglaltak le a svájci hatóságok. (Az ügyben még Jókai Mór is - aki lelkes kertész és szőlész volt - interpellált a képviselőházban.) Az 1890-es évek elejére Magyarországon is hatalmas hiány keletkezett, amelyet tehát feltételezésünk szerint kisebbrészt import borokkal, nagyobbrészt viszont törkölyborral és (az akkori álláspont szerint is) hamisított, szintetikus borokkal pótoltak. Nagymértékben elősegítette ezt, hogy ebben az időszakban a vegyipar és az élelmiszeripar már képes volt mesterséges színezékek és szintetikus alkohol előállítására. A magyar borokat méz, cukor, mazsola vagy egyéb anyagok segítségével édesítették, égetett cukorral, Purcsin szőlővel, sáfránnyal, bodzával, gyömbérrel, áfonyával, fekete bodzával, piros mályvával, sőt még pipaccsal is színezték, nyers faforgáccsal pedig óborrá varázsolták. S ami ennél még rosszabb volt, a vegyipar érj eredményeit felhasználva mesterséges - sok esetben mérgező - színezőanyagokat: fukszint, rosailint, anilinpirost, indigókarmint is alkalmaztak. (A Franciaországban igen elterjedt cochenille nevű borfcsték pl. összetört bíbortetvek ammóniás folyadékkal való összekeverése és pogácsa alakban való összesajtolása útján készült, melyet a borban csak fel kellett oldani.) A borhamisítás és -csempészés legfőbb területe Fiume és környéke, a belföldi hamisítás központja Budapest, az exportra szánt hamisított tokaji borok fő előállítóhelye pedig Bécs volt. A mtíborok és szaporított borok fő fogyasztóját pedig a gazdasági válság miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülő nagyvárosi népesség jelentette.

339 Az, hogy a borhamisítás már a filoxéra pusztításai előtt is számottevő volt, egyértelműen kiderül a földművelési miniszternek a gazdasági egyletekhez 1874-ben címzett felhívásából, melyben a bortörvény előkészítéséhez kéri segítségüket: „Sajnosán ismert dolog, hogy a főváros területén a mesterséges borgyártás nagy mérvben gyakoroltatik, s a gyártmány, ámbár igen csekély részben bir a természetes bor alkatrészeivel, mégis mint valóságos bor bocsáttatik áruba. (...) Hogy milyenek legyenek ama szabályozó korlátok és óvintézkedések, amelyek alkalmasak lennének afenntebb elősorolt különböző érdekek megóvására, e tekintetben javaslatot tenni, és engem bölcs tanácsával támogatni (a czímzett) is van hivatva."^ A szőlőterületek pusztulása után azonban a borhamisítás még nagyobb méreteket öltött. Az állam ezt a folyamatot a vizsgált időszakban nem tudta (vagy akarta) megakadályozni, bár több politikai kezdeményezés is született cz ügyben. Ezek azonban sorra megbuktak a szőlőtermelők és borkereskedők egy részének ellenállásán, sőt a szigoréibb szabályozás ellenzői még azzal is érveltek, hogy Magyarországon nem is létezik számottevő borhamisítás, mert a bor annyira olcsó, hogy nem éri meg hamisítani. A legelső kísérlet a műbőrök forgalmának korlátozására még a hazai piac hamisított borokkal való elárasztása előtt, 1876-ban történt. Szalay Imre országgyűlési képviselő nyújtotta bc az első ilyen tárgyú javaslatot a képviselőházhoz, amelyben a műbőr fogalmát a szőlőnedv hozzáadása nélkül készített alkoholos italban határozta meg. Beadványában az ilyen készítmények külön megjelölését és a természetes borral egyenlő 339 A nagyvárosi népesség ellátását biztosító tömegtermelésben nemcsak a bort, hanem gyakorlatilag minden manipulálható élelmiszert hamisítottak. Létezett sörgyártás komló és maláta nélkül. A búzakenyeret árpával, rozzsal, borsóliszttel, sőt krétával, fehér agyaggal, hamuzsírral keverték. A vajat tőtt burgonyával, borjúfaggyúval szaporították és sáfránnyal festették, a mézet keményítővel, babliszttel hamisították, a kávét zabbal, rozzsal, árpával, búzával, vadgesztenyével, agyaggal hígították, sőt még a kávépótló cikóriát is vegyítették, mégpedig téglaporral és kávéaljjal. Gy. M. 1882. június 17. 191. p. 340 F. É. 1874. december 21. 415. p.