Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok
tus elején végetérő aratás után indulhatott meg. Később azonban a cséplési idő előbbre hozása miatt a cséplő csapat tagjai rendszerint már nem az aratók, hanem a cselédek vagy más szegények tömegéből verbuválódtak. Munkájukért hol természetbeni, hol napszámbért fizetett az uradalom. A nyomtatás és kézicséplés fénykorában még megszokott s „mindennapos" dolog volt, hogy hónapokon át nyomtattak és csépeltek. A falvakban és pusztákon egyaránt virradattól alkonyatig a cséphadarók ütemes kopogása s a nyomtató lovak egyhangú dobogása verte fel az őszi, de nem ritkán a téli napok csendjét is. 1845-ben a szokatlanul nagy esőzések miatt különösen elhúzódott a cséplés ideje: a csákvári járás (Csákvár, Boglár, Magyaralmás és Forna-puszta) allodiális és dézsmagabonájának mintegy 40%-ából (több ezer pozsonyi mérő) csak az év utolsó negyedében verték és tapostatták ki a szemet, s vehette a járástiszt számadásba a termést. 171 A szabadságharc elbukása után használatba vett kezdetleges cséplő „masinák" sem javítottak túlságosan sokat a helyzeten: 1860-ban pl. az aratórészen kívül megmaradó mintegy 4000 kereszt gabonából 1680 kereszt elcséplését (ebből búza 1180, s 500 kereszt a zab) csak a negyedik negyedévben tudták befejezni. Változást e tekintetben csak a gőz- és a fejlettebb lóhajtású cséplők üzembe állítása hozott. Az 1870-es évektől kezdődően azonban legkésőbb szeptember végére, hacsak nem gátolta valamilyen rendkívüli időjárás vagy váratlan körülmény a cséplőgépek egyenletes és folyamatos munkáját, majd minden évben befejezték már. Valószínűleg a rossz idő és — ráadásul — a cséplők körül keletkezett nagyobbfokú üzemzavar az oka annak, hogy az 1878-as egyébként is rekortermésű évben pl. a 7700 kereszt búzából 1500 s az 1263 kereszt árpatermés elcséplése egészen októberig elhúzódott. 172 A lényegesen lerövidült cséplési idő a réginél persze sokkal szorosabb munkatempót követelt, s ráadásul még a körülmények is sokat rosszabbodtak. A cséplők körül napestig csípős por szitált, a szembe és bőrbe marta magát. Védekezni ellene lehetetlen volt. De megállni sem lehetett, a munka feszes ritmusát és tempóját a gépek diktálták — könyörtelenül. A cséplés valóban a legfárasztóbb és legegészségtelenebb munkák közé tartozott. A munkáslétszámot csökkentve a századforduló után már kazalozó gépek (elevátorok) — eleinte egy, később kettő — is munkába álltak Csákváron a cséplőgépek mellett. A nagymértékben lerövidült cséplési idő a korábbi időkhöz viszonyítva ma már szinte alig felmérhető mennyiségű gabonát mentett meg az állandó beázástól, csírázástól és a rágcsálók pusztításaitól. Korszakunk derekán korszerű magtárak épültek, s az újszerű tárolással sikerült megmenteni azt a sok száz mázsa gabonát, amelyik korábban a nedves és levegőtlen gabonavermekben évről évre befülledt és megrothadt. Ezek a gyakran várszerűen tömör falazatú, többszintes, hatalmas magtárak vagonszámra fogadták be s tartották szárazon egész éven át a szemes 170. O. L. P. 189. II. TSZK. 1873—1913. 171. Uo. P. 188. IV. A. 2. 1845. sz. n. Vö.: Szabad György: i. m. 80. p. 172. Uo. P. 189. II. TSZK. 1860, 1878. Csákvári gazdaság. Jellemző a cséplés körül jelentkezett zavarokra, hogy a bükkönyt és a baltacimot — amit korábban már gépekkel csépeltek — ekkor újra nyomtatni kellett.
