Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Változások a tájban
hogy 50 db 100 Ft-os kötvényt jegyez és a földjein áthaladó vonalépítéshez szükséges 8 hold földet pedig kártérítés nélkül ingyen átengedi. A társaság viszont arra kötelezte magát, hogy „Tápszentmiklósnál, az 54. km-nél, a Bel- és Tuskósmajor közepe táján, az összforgalomra berendezett szabványú V-öd osztályú állomást létesít — továbbá hozzájárul ahhoz is, hogy az ászári szőlő közelében Őméltósága által szállítandó trágya, egy vagy két vagon is lerakathassék a nyílt pályán". Jellemző azonban, hogy az uradalom a magára vállalt külön megterhelést sietve áthárította tápszentmiklósi bérlőjére, akitől a bejegyzett kötvények névértéke után évi 4%-os kamatot követelt, s a kárpótlás nélkül átengedett föld után továbbra is rendszeresen szedte az évi bért. 53 Végül az új vasútvonal csak a századforduló után épült ki teljes hosszában, mint ahogy ekkor került sor az átellenes bicske—fehérvári mellékvonal lefektetésére is. M Az építkezésekbe való bekapcsolódás azonban nemcsak közvetlen, hanem közvetett úton is megtérült az uradalomnak. Amikor az 1890-es évek elején hozzáfogtak a veszprém—zirc—győri helyiérdekű vasútvonal építéséhez, Korn ügyvéd tízezer forint összegű részvény lejegyzésére a következő érvekkel próbálta meg rábeszélni gazdáját: „ezen évi járadék (ti. a tízezer forint után eső évi 500 forint) Méltóságodnak azáltal térülne meg, hogy a legközelebbi bérbeadásnál a vasút közelsége folytán a haszonbér összege bizonyára emelkednék". A vasút által érintett 4670 holdas uradalmi bérbirtokon — írta — „holdanként csak 20 krajcárral magasabb bérösszeg elérésénél az évi jövedelemtöbblet 934 Ft-ot tenne ki, ami az évi 500 Ft-nyi külön járulékot bőven fedezné". 55 Az 1870 és 1910 között zajló, s azóta is példátlan méretű vasútépítkezések azonban az uradalom központját, ahol pedig földállományának egynegyede összpontosult, valamilyen módon •— mindmáig — elkerülték. Az országos forgalomból kirekesztett Csákvár és a szomszédos falvak lakói pedig több alkalommal szorgalmazták a vasútvonal megépítését. Ügybuzgalmuknak mindössze csak annyi eredménye lett, hogy végül a minisztérium is fontolóra vette egy keskeny vágányú gazdasági vonal lefektetésének esetleges lehetőségeit. Az elképzelések szerint a vasút az ercsii Duna-parttól kiindulva Bicskéig, majd délnyugatra fordulva Vértesboglár, Csákvár, Forna-pusztán át Bodajkig, sőt esetleg tovább Magyaralmáson át Mórig haladt volna. A váli és móri járások érdekelt közönsége 1907-ben nagy igyekezettel értekezletre ült össze, ahol az építkezésekkel kapcsolatos teendőket vitatták. A minisztérium által kilátásba helyezett anyagi hozzájárulás azonban anynyira elriasztóan kevésnek látszott, hogy az érintett falvak közönsége viszszalépett, s ezzel a kezdeményezés megfeneklett. Az uradalom tulajdonosa ugyan nem zárkózott el attól, hogy birtokarányosan részt vállaljon az anyagi terhekből, mégis vonakodva fogadta az elképzeléseket. A képviseletével 53. Uo. 456. p. 1899.; 457. p. 1899. 54. Uo. P. 188. IV. A. 1. a. 1903. sz. n. 55. Uo. P. 187. I. D. 1. a. 334/1893.