Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon

mustrája" (mintagazdaság) volt, megvoltak a legjobb korabeli angol géptalálmányok. Leltárában lókapa, töltögető eke, irtó eke (Exstirpator), argaui eke, fa- és kőhenger, nehéz és könnyű borona és „vetőmívek" szerepeltek. Nem sok, de abban az időben csupa újdonság számba menő mezőgazdasági eszköz, gép. Fellenberg sokat tanulmányozta az angol vetőgépeket, és megszerkesztett egy újabbat. Ennek egy példányát — az Oekonomische Neuigkeiten tudósítása szerint — egy Svájcban járt angol gazda elvitte Angliába, „nem tekintvén a vitel költségére, melly annak az árát négyszeresen neveli". 1814-ben a Párizsból Svájcon át hazatérő Wimmer báró vett meg kettőt, egyet magának, másikat a tudósítást író magyar gazdatiszt, Guba W. Ferenc uraságának. Hosszadalmas szállítás után 1815-ben érkeztek meg a gépek Csehországba, s ősszel már minden gabonát azokkal vetettek el úgy, hogy „sokan, a kik látták, tsóválták a fejeket, és kételkedtek a kimenetelén". A tiszttartó az aratás kezdetén az érett tábláról három különböző helyen próbát vett, az eredményeket összehasonlította a kézzel vetett tábláéval, és megállapította, hogy „a vetőmív 40 szemet vet oda, a hova parasztosan 100-at vetnek. E szerént a vetőmív 60 szemet kímél meg 100-ból, azaz 3

/s részt". Ezenkívül a termés is nagyobb volt valamivel a gépek után.

25 Pethe Ferenc szerkesztői megjegyzést fűzött a tudósításhoz, mondván, hogy a 800 négyszögöles kísérleti táblák eredményeiből nem lehet üzemi méretben érvényes következtetéseket levonni. „Tsépeljük ki, a mi 20—30 Strichen

26 termett, s akkor mondjuk meg, hogy ennyi meg ennnyi." Különben a kísérletek alapján tett megállapítások azért is koraiak voltak, mert a táblák „földjei a tökélletes pallérozás által kert földdel vetekednek". Maga Wimmer és Guba is úgy vélekedett, hogy Fellenberg vetőgépének hasznosítása „tsupán tsak jó pallérozódásban álló földön eshetik haszonnal meg, a melj pedig ekkorig még igen ritka eset". Pethe hozzá fűzte: „Híjjában való igen korai költséget ne tegyen az, a kinek a földjei még jó mívelet alatt nintsenek, nevezetesen pedig a trágyátlan, szalonnás, hasábos földeken."

27 Az Oekonomische Neuigkeiten prágai tudósítása 1815-ben, kissé elhamarkodva azt írta, hogy ezen az új vetőgépen többé semmiféle javítás nem szükséges. Azután kiadták próbára a Szántóvető Társaságnak és néhány gazdának, amikoris kiderült, hogy az egyenletes maghullást biztosító kefék hamar elveszítik rugalmasságukat, és a vetés ennek következtében egyenetlen lesz. Egy német szaklapból viszont az derült ki, hogy ott már 1814. tavaszán használatba vették Fellenberg vetőgépét, „melly egészen újj lévén, a világ előtt esmeretlen, eggyügyűségére és arra nézve, hogy azzal majd minden magot a búzától 25 Guba W. Ferentz: Egy Vetőmívnek a következése. KG 1816. II. db. 245. 20 10—15 k. hold. 27 A Fellenberg megjobbított legújabb Vetőmívéről. NG 1817. I. db. 249. fi A vetés gépesítése 65