Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A szénamunka

Aki azonban teheti a nagyon becses szénáját lehetőleg fedél alá juttatja. Erre elsősorban a padlás szolgál különösen olyan falvakban (Kh., Nh, Vh, H. stb.), ahol nincsenek vagy csak kis számban találhatók szénatartók, sőt még a csűrök is ritkaság számba mennek. A szénát a padláson úgy kell raktározni, hogy ne kerüljön a kémény közelébe és attól legalábbis 2—3 méter távolságra legyen. Az utóbbi időben a hatóságok fokozott tilalmazása következtében ez a tárolási mód mind kisebb területre szorul. A csűr nem szénatároló hely, mert abban a cséplésig a kévébekötött gabonát tartották. Mióta géppel csépelnek és viszonylag hamar kiürül a csűr, előfordul, hogy a sarjút, ha már máshova elraktározni nem tudják, a szűrőtorofcba helyezik el. Ez az elhelyezés azonban újabb eredetű és nem vált általánossá. A Hegyköz legjellegzetesebb és szettére elterjedt szénatartó építménye 152. Mozgatható tetejű szénatartó (a képen gabona van benne). Füzér. Balassa I. felv.