Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)
A vetemények
hogy más helyre kell tenni. Fél érésében oszróra rakják. 273 Mindig kötetlenül kezelték és kezelik. Kézi cséppel csépelték még a legutóbbi időkben is, mert nem volt megfelelő cséplőgép hozzá. A lencsét saját használaton kívül nagyobb mennyiségben eladásra is termelték (Ny., Kv., Fr.). Volt olyan gazda is (P.), aki jószágát abrakoltatta vele. Ezt nagyon drága mulatságnak tartották, mert a lencsének nagyobb volt az ára, mint a búzának. A szántóföldi termelésben előfordult régebben a borsó is, melyet már a XVII. századtól ki tudunk mutatni. 274 Ügy látszik, hogy elsősorban Füzér és Füzérkomlós volt a központja, mert a további adatok is innen származnak. 27 "' Manapság szántóföldi termelésének nem sikerült nyomára akadnom. Már említettük fentebb a kenderföldéket, melyek mindig ugyanazon a helyen maradnak és többnyire a falu közelében helyezkednek el. Szólanunk kell még a köztes véleményekről, így a káposztának rendszerint nincs külön földje, hanem a répa közé ültetik. De nem teszik sem a krumpli, sem a kukorica közé, mert az nagyon elnyomja. A krumpli közé néhol mákot szórnak, más köztest nem is látni benne. A kukoricaföldre babot vagy tököt ültetnek olyan formában, hogy az a sorok közé essék, mert így lehet tőle ekekapával művelni a földet. Ha a fentiekhez hozzászámítjuk még, az ugyancsak szántóföldeken termelt és az alább tárgyalt takarmánynövényeket (lucerna, lóhere, bükköny), akkor előttünk áll, ha nagy vonásokban is, hogy mit termeltek az utóbbi néhány száz év alatt és manapság mivel élik a földeket a Hegyközben. * Áttekintésünkből az derült ki, hogy a középhegységnek megfelelő termelési kultúra volt itt, melyben csaknem minden korban a búzáé volt a vezető szerep. Néha a rozs és többször kétszeres termelése is jelentős. Mindig sok zabot vetettek egészen a legutóbbi időkig, ez, továbbá a lencse, borsó és pohánka a magasabb hegyvidékek felé utal. Az első pillanatban a hegyközi földművelésnek ez a magashegyi jellege uralkodónak látszik, 276 de nem szabad elfelejtenünk a búza mindig kiemelkedő szerepét. Különben is a magasabb hegyvidékre jellemző növények eltűnése vagy háttérbe szorulása, a kukorica előretörése mutatja, hogy a termeivények területén erős kiegyenlítődés történt, melynek során éppen a hegyvidéki jelleg halványult el.
