Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)
A gabonatermelés - A szemnyerés
99. A megkötött zsupkéve lesimítása a csépnyéllel. Nyíri. Dévai J. felv. tek a Hegyközben. 24 "' A múlt század második felében többnyire a képesek maradtak ott csépelni és sokszor egész télen át végezték ezt a munkát. A századforduló idején a 10—11. részt kapták, aszerint, hogy milyen volt a termés. Ha jól eresztett a gabona, akkor 12. résszel kellett megelégedniük, ha nagyon silány volt akkor kapták a 10. részt. A részelés vékával történt, miután a cséplés egész eredményét lemérték, akkor adták ki egyszerre a cséplőknek az egész járandóságukat. Kishutáról hatan-nyolcan összeálltak és a környező falvakba jártak le csépelni; így többek között Radványba. Pálházára, Kovácsvágásra, Alsóregmecre. A fizetés: egy véka két napra és koszt. Ha zsúpot csépeltek, akkor minden két kéve után 5 krajcár járt nekik. Pusztafaluból az első háború előtt hármanként összeállva a Hernád-völgyét is felkeresték (Gönc, Zsujta stb.). Naponként kora hajnaltól késő estig végzett munkájukért háromnegyed véka terményt és kosztot kaptak. A legtöbbnek volt már állandó helye, ahol minden évben dolgozott. Ha jól sikerült a cséplőknek a gazdával megegyezniük, akkor a részt is, őket is egyaránt szekéren hazaszállította. 246 A Hegyközben a múlt század végén tűnnek fel az első kézigépek. Leginkább a mai szecskavágóhoz hasonlítottak ezek. Éppen úgy volt dobjuk, csak természetesen sokkal kisebb, mint a mai cséplőgépnek. Volt asztala, ezen étettek, vagyis a szétvágott kévéket itt eresztette bele az étető a dobba. Általában tizenkét ember dolgozott mellette, állandó volt az étető és a kéveódozgató. A szalmát, töreket az asszonyok hordták el.
