Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - A szemnyerés

aszerint, hogy csűrre, sopra vagy más építményre, közepébe vagy szegesre akarják felhasználni. Ha több ember csépel együtt, akkor az ütéseket összehangolják. így amikor ketten dolgoznak, akkor az egyik leüt kettőt, a másik is; amelyik éppen nem üt az lassan emeli a csépét, hogy a másiknak ideje legyen ezalatt két gyorsütésre. Ennek az üteme így hangjzik: ra-ta, ra-ta, ra-ta. Fordításkor az egyik az egyik oldalon megy, a másik a másikon. Ha kész van a zsupcséplés, az egyik felszedi, a másik meg beköti (Ny.). A hármasban való csépléskor mindenki hármat üt és ezután pihen. A hármas ütést gyorsan végzik el, majd nagyobb emelés következik, hogy a többieknek is legyen ideje ütését elvégezni. Ennek az üteme így hangzik: ra-ta-ta, ra-ta-ta, ra-ta-ta. Volt olyan cifrázó ember is, aki még ezt a taktust ki is díszítette. Ekkor a cséplés üteme így alakult: ra-ta-ta, ra-ta-ta, ekkor elkezdte: ta-ta-ta-ta-ta, ta-ta, ta-ta-ta-ta-ta. Ehhez már igen nagy szakértelem és gyakorlat kellett. Fordításkor kettő fordított, egy pihent, felszedéskor pedig az egyik szedte az egyik sort, a másik a másikat, a harmadik pedig kötötte a zsúpot. Akárhányan csépeltek is együtt, annak az üteme mindig ugyanaz volt, mint a hármas cséplésé és a menete is pontosan megegyezett azzal. A nagy uradalmiakban a gépek megjelenéséig általános volt a részes cséplés. A XVII. század elején már sokan keresték csépléssel a kenyerüket

242 és a részen kívül ebédköblöt is kaptak.

243 A XVIII. századi adatokból nem mindig lehet pontosan megállapítani, hogy mennyi is volt a cséplőrész,

2/,/

' de a XIX. század első éveiben általában 8. köbölért csépel92. A kibontatlan kévék agyalása. Nyíri. Dévai J. felvétele