Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - Az aratás és hordás

78. A megrakott szekér lekötése hátulról. Nagybózsva. Balassa I. felv. vendégoldalra rakodnak. Ez nem egészen így van, mert pl. Mikóházán sok a tót szekér is, de azért a többség vendégoldalt is használ. Egy-egy helyen Sátoraljaújhely határában is látni lajtorjás szekeret, ez azonban ott már nem jellemző. Amikor vendégoldalra pakolnak, akkor először is kibélelik a szekeret, de csak egy keresztet raknak bele. Majd felteszik a vendégrudat és a keresztrudaX, erre szépen ráfektetik a kévéket fejükkel befele, majd újra kibélelik. A tetejére ma is inkább nyomoraidat tesznek, bár újabban terjed a kötél használata is. A Hegyközben a termelőszövetkezetek megalakulása előtt csak egyetlen községben láttam (Fr.), hogy a behordott gabonát, nem a csűrökben, hanem a falu alatti szérűn tárolták. Az emlékezet szerint ez a múlt század utolsó éveiben kezdődött el, miután az egész falu leégett és a hatóságok ilyen intézkedéssel igyekeztek az újabb tűzeseteket meggátolni. Ez valószínűnek látszik, mert kézicséppel mindig a csűrben csépeltek. Az ötvenes évek közepén a faluban a csűrben történő gépi cséplés megint elterjedt. Az alapvető változás a termelőszövetkezetek megalakulásával következett be. Az első évtől kezdve a minden hegyközi községben a falu alá közös szérűre hordták össze a gabonát és itt csépeltek. Ilyenformán a csűrök egyik jelentős feladata megszűnt, így ma csak a háztáji jószág számára szükséges takarmányt tartják benne. A szálasgabona cséplésig történő elraktározására a Hegyközben a csűr szolgált, aki csak tehette csűrbe rakta termését. Ha nem fért már oda vagy nem volt csűre, akkor hagyta szabadban. Az elhelyezésük kétféle: a lakóépületre merőlegesen állanak és az udvart lezárva elrekesztik a