Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)
A talajjavítás és talajművelés
a talyiga járul, melyek között még ritkán manapság is találni fatengelyest. Az eke részeinek elnevezései a Hegyközben a következők: a két szarva, ezek között helyezkedik el a gerendő (gerendöly) vége. Ezen van a kormány deszka (vasból), az ekevas és a csúsztató. A gerendelyre egy vaspánt erősíti a csoroszlái, mely a földet az ekevas előtt hasítja. Ezenkívül az alját e/ceíaipnak nevezik, ez az elnevezés a környező szlovák nyelvjárásokban is meghonosodott. 153 Az ekevasat a gerendellyel összekötő pánt neve: ekekődök. Az eketaly ig áriak két kereke van: a barázdás vagy csáskerék és a kezes kerék (M., Kv.). Középen helyezkedik el a vánkos, amelynek segítségével szabályozzák a barázda szélességét és mélységét. Elöl van a vezér, melyet kezes vagy rudas oldalra lehet állítani, attól függően, hogy a kezes vagy a rudas marha húz jobban. Ennek megfelelően helyezik el a patingot: összesen nyolc lyuk szolgál a szabályozás céljaira. A félfaekék bár még minden faluban megtalálhatók, de az első világháború végétől számuk csökken, helyüket a Sackekék, illetve azok utódai (pl. Csepel) foglalják el. Az idősebb nemzedék ragaszkodik a régihez, mert azt tartják róla: könnyebben jár, kisebb erővel lehet vele szántani. Manapság már ilyen félfaekéket nem lehet beszerezni. Itt említem meg, hogy a Hegyköz csaknem valamennyi falujának 1960-ig volt kommenciós kovácsa., aki minden hold föld után 2 kg búzát kapott és ezért az ekevasakat annyiszor élezte, ahányszor arra szükség volt. Minden más munkát előre meghatározott díjazásért végzett. A kommenciós vagy más néven falukovácsa manapság a termelőszövetkezet kovácsa lett. A traktor által vontatott eke nem sokszor hasította 1960-ig a Hegyköz dombos, sokszor meredek oldalait, de számos helyen nem is lehet vele szántani. A termelőszövetkezetek lapos földjeit traktorok szántják, de sok helyen nem lehet a fogatos ekét, illetve a hegyi falvakban az ágaskapát nélkülözni. Az ekét a földre sokszor nem szekéren, hanem ekelábon szállítják ki. Ez egy V-alakú egymásbaeresztett fa, melyre rádűtik az ekét és úgy húzatják ki a mezőre. Néhol kereket is szerelnek alá (M.), mert ezen sokkal könnyebb vontatni és az utat sem karcolja fel annyira. Az ekelábat szívesen használják, különösen ott, ahol kicsi a határ vagy erősen meredek, mert így az állatot megkímélik a szekérhúzás felesleges fáradságától. Az ekének van még egy járulékos alkatrésze is: az üsztöke, mely tulajdonképpen kis, nyélre erősített vaslapát. Ennek segítségével tisztítják le az ekevasat, ha a nyirkos föld nagyon rátapadt, ezzel piszkálják ki a gizgazt, ha a csoroszlya és az ekevas közé beszorul. Ma már újat nem csinálnak, a régit is csak ritkán használják. Az ekét a Hegyközben minden korban inkább ökörrel, mint lóval vontatták. Ez kiderül azokból a kimutatásokból, melyeket fentebb közöltem, de korábbi feljegyzések is utalnak erre. Azok, akiknek nem volt elég erejük összefogtak és cimboraságban szántottak. 154 1826-ban azt írják, hogy
