Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - A szemnyerés

91. A kévék felállogatása a csűr szérűjén agyaláshoz. Nyíri. Dévai J. felv. Ritkábban vasfogú változatok is előfordultak. Ezzel a már kicsépelt szalmát maguk felé rántották és egyidejűleg belerúgtak. így a szem, törek és pelyva valamelyest szétvált. A kevéssé megtisztított szemet az egyik sarokba húzták, ez volt a garmada. Utána újra ágyaztak, helyesebben új kévéket állogattak fel. Más a cséplés menete zsupkészítéskor. Ezt ma is gyakorolják, mert kell egyrészt a zsúpos csűrök kijavítására, másrészt jó árat adnak érte, ha szerződést kötnek rá. A zsúpnak való kévéket nem oldják el, hanem belőlük egymás mellé lefektetnek mindig annyit, amennyi a csűr szűrőjén, placcáxi elfér. Általában az egyik oldalra is négyet tesznek, a másikra is, úgyhogy a kalászuk összeérjen. Először megverik az egyik oldalát, aztán megfordítják és végig csépelik a másikat is, ez a zsupkészítéskor az ódalazás. Utána a kévét alaposan megrázzák, hogy a szem kiperegjen belőle, majd fogják és a féligkivert kévéket visszarakják a csűrbe. Ezt a gyors munkát még kora ősszel elvégzik, hogy megfelelő vetőmaghoz jussanak, a zsupolást magát télire hagyják, mert ez már hosszabb időt igényel. Ilyenkor 3—4 kévét tudnak egyszerre, kibontva elteríteni egy közepes nagyságú csűr szérűjére. Középre nyomórudat raknak, hogy ne zilálodjanak a szálak széjjel (M., Ny.). Amikor egyszer végig verték, akkor csépnyéllel megfordítják és a másik oldalán is megverik. Utána összeszedik és két kévéből kötnek egy zsúpot, ha esetleg nagyon nagyra kötik, akkor háromból készül egy. A zsupkévéket különböző formájú /cicskd/cnak (a tetőfedés különböző formájú és nagyságú alapegységei) dolgozzák fel,