Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - Az aratás és hordás

86. Kétfiókos deszkacsűr kapuval. Kovácsvágás. Balassa I. felv. jak le: „Ez az egereknek"; úgy vélik, hogy akkor a többit nem fogják bántam (Ny.). A csűrök száma a legtöbb faluban megfogyatkozott, újat csak ritkán építenek. Legfeljebb a Hutákban látni újakat, ahol a csűr a magasabbrendű földművelésnek, s egyben a jómódnak a jelképe. Akiknek nem telik háromrészes csűrre vagy a hely nem engedi, hogy ilyet építsenek, akkor azok a szűrő mellett egy fiókkal is kénytelenek megelégedni. A csűrbe míg a cséplés be nem fejeződött — ez pedig a régi világban egész télen át tartott — nem tettek semmi takarmányt. Később, ha korán sikerült elcsépelni, akkor a sarjúnak már itt is szorítottak helyet, ide rakták az árpa- és a zabszalmát, továbbá a pévát. A Hegyközben csak akkor raktak kazlat vagy csomót, ha valakinek nem volt csűre vagy nem fért el abban minden terménye. Az asztag elnevezés, ami a XVII. században a földesúri csűröskertekben gyakran előfordul, ma nem használatos.

236 A kazal hosszúkás, a csomó kerek alakú. A gazdák inkább vágott kazlat raktak, az uradalomban tojás alakú, gömbbölyű formájú csomó járta (Fr.). A kazal és csomó rakáshoz nem ért mindenki, így Nyíriben, amikor a termelőszövetkezet először csépelt a közös szérűn, az uradalom egykori kazalmesterét hívták el, mert az előre meg tudta állapítani, hogy pl. 200 keresztből mennyire kell a kazal alapját kezdeni, hogy a betetézésve is jusson elegendő kéve. Ha hozzánemértő rakja a kazlat megeshet, hogy idejekorán elfogy a gabona és valamiféle takarmánnyal kell a kazlat beázás ellen befedni.