Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Fülöp Éva Mária: "Kedves Hazámfiai, mozdulni kell…" Egy elfeledett georgikoni: Angyalffy Mátyás András (1776-1839)
A kapások szerepe megnőtt az új művelési mód keretei között. A kukorica- vagy máléliszt eltartásának módját is ismertette a folyóirat. A közlés beküldője Ponori Thewrewk József volt, aforizmája szerint „a’ kukuriczaliszt és barát (amicus) könynyen megkeseredik”.209 A hüvelyeseknek nagy szerep jutott a vetésforgókban. E növények ugarveteménynek is kiválók, igen jó előveteményei a gabonának. Mély gyökerük porhanyít, elfojtja a gyomot, mélyről szívják a tápanyagot, míg a gabona fentről. A földet növényi részeikkel is termékenyítik. Következésképpen elmondható ezekről a növényekről, hogy „földjavító vetemények”. A hüvelyesek közt emellett az emberi táplálkozás szempontjából is tápláló magvak találhatóak (lencse, borsó, paszuly). Német megnevezésük Brachfrücht,210 Angliában „meliorating crops”-nak211 nevezik, például a bükkönyt. A bükköny termesztéséről szólva Angyalffy a MGB-ban felsorolja azokat a pillangósokat (lednek, vadborsó, fekete borsó, abrakborsó, lóborsó), amiket búza elé, trágyázott földbe ajánl.212 A bükköny szénája értékben azonos a lóheréével, magva takarmány a lovak és juhok számára, darálva hizlalásra is jó és alkalmas baromfik nevelésére is.213 Norfolkban vetésforgóban a lóhere helyett már sok helyen ezt a növényt állítják be.214 Zöldtakarmánynak is megfelelő. Azt a trágyát, amit a következő gabonavetésnek szánunk, már az elővetemény bükköny alá hordjuk. Angliában az őszi bükköny kikel még a tél beállta előtt, majd áprilisban és májusban „zöld eleséget”215 ad. Betakarítása után helyére répa, zab vagy árpa kerül. A nagy nyári munkák közül a betakarítást követő szemkinyerés kapcsán megfontolásra ajánlotta a gazdáknak a következő kérdést: „Csépeljünk-e vagy nyomtassunk?"216 A németeknél a cséplést favorizálják, mert a nyomtatás piszkos (trágya) és kevésbé gazdaságos (nem jön ki mind a szem). A nyomtatás ellen szól még, hogy a közmondás szerint is a nyomtató ló eszik, valamint a nyomtatás után nem lehet kévés szalmát vagy zsuppot csinálni. A szalma jobban „megtörődik”, így a juhoknak kevésbé értékes takarmányt nyújt. A hazai viszonyokat figyelembe véve mellette szól, hogy kevesebb emberi erő szükséges hozzá és gyorsabb. Ami az Angyalffy által választott módszert illeti, saját gazdaságában217 a tavaszi gabonát nyomtatja, mert ennek szalmáját amúgy sem a juhoknak adják az „értelmes gazdák”, hanem a szarvasmarháknak, „kivált az árpa-szalmát”, mert azok maradék nélkül megeszik. Nincs a cséplés ellen sem, de „ámbár az újnak ’s idegennek okos követése, és a’ környűlállásokhoz való alkalmaztatása igen-is dicséretes, de gyermeki majmolása mindég káros és nevetséges.”218 1824 októberében tovább folytatva a témát szülőmegyéjének, Komárom vármegye egy gazdájának hozzászólását ismerteti, illetve látja el saját, e tájék viszonyaiban 209 A törökbúzaliszt’ tartásának módja. MGB V. darab Nro. 1.1829. júl. 2. pp. 15-16. 210 MGB III. Darab Nro. 16. Febr. 22. 1829. pp. 253-255.; MGB III. Darab 1829. máj. 10. 211A’ hüvelyes vetemények, mint földjavító eszközök. MGB V. darab Nro. 1. 1829. júl. 2. pp. 26-27. 212 Egy korábbi cikkében említi még: lóhere, lucerna, baltacím. MGB I. D. Nro. 2. Jul. 10. 1824. 2,3 MGB I. Darab Nro. 7. Aug. 14. 1824. 117. 124. p. 214 A’ bükkönytermesztés Angliában. (Thaerből.) MGB VI. Darab Nro. 1. 1829. okt. 1. pp. 8-14. 215 A’ bükköny termesztés Angliában. (Thaerből.) MGB VI. Darab Nro. 1. 1829. okt. 1. p. 10. 216 MGB 1. D. Nro. 3. Jul. 17.1824. p. 42. 217 Sajnos, nem pontosítja, hogy itt tatai (esetleg ekecsi) gazdaságára utal-e? Ez adat alapján tehát 1824-ben még gazdálkodott, de 1830-as nemesi kérvényénél mindkét birtok esetében már lezárt történésként beszélnek ottani tevékenységéről a vármegyei tisztségviselők. 218 MGB 1. D. Nro. 3. Jul. 17. 1824. p. 44. 89
