Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Csoma Zsigmond: Az első magyar nyelvű, erdélyi református lelkész által írt kertészeti szakkönyv (1669)
zője rögtön előtérbe került, amikor Bornemisza Anna, talán a kertészet fontosságát és jövedelemtermelő képességét felismerve, az erdélyi kertészeti szaktudás emelése érdekében éppen Mizald munkáinak lefordíttatására gondolt, bár valószínűleg О nem, vagy alig ismerhette a könyveket.22 Ugyanis akkor láthatta volna, hogy a középkori ismeretanyagot konzerváló művekről van szó, amikkel egyféle modernebb és korszerűbb gazdálkodási célt nem lehet elérni. A könyv fordítása érdekes részletekkel gyarapíthatta a mű olvasóját. Mizald ugyanis, néha-néha, alkalmilag kiszól, kikacsint az olvasóhoz, amit a könyv fordítója természetesen hűségesen le is fordított. így például a gyümölcsök leírásánál, az egészségre gyakorolt hasznosságuknál, az ókori szerzők idézésénél is.23 A könyv nyomdásza ugyanis a nyomtató ívek teljes kihasználása miatt kérte Mizaldot, hogy hirtelenjében írjon még pár oldalt. Kapóra jött Mizaldnak Johann Langius Rajnamenti orvos, a sajtok egészségre gyakorolt hatásáról szóló elmélkedése, amit kommentárral elküldött a kiadónak. Az olvasónak pedig tegező barátságos viszonyban megmagyarázta, hogyan került most váratlanul a kerti-virágos könyv lapjaira a sajt, mint nem odaillő téma a könyv lapjai közé.24 Nadányi a könyvfordítás végén Mizald alapján a gyógyborokat is ismertette. Először a testet gyengén tisztító, alvás, méreg ellen ható borokat, majd a betegségek ellen ajánlottakat. Javasolta a szüretben ún. orvosbort készíttetni, majd a görög Florentinus borreceptjeit ismertette, (rózsa és kaporbort, kapotnyak-, csombor-, kömény-, borostyán-, dió-, petrezselyem-, balhafűbort, ugyanúgy, mint ruta-, izsóp-, üröm-, kakukkfű-, méhfűbort), majd Catótól a borkészítést, illetve a hasindításra, vizeletindításra, csípőcsont fájdalma ellen, vérhas és májfájdalom, giliszta ellen, nehéz gyomorműködésre, emésztési nehézség ellen ajánlotta a gyógyító hatású borokat. Dioscoridestől a rózsás, az izsópos, méhfüves, ürmös, sebfűves, kapotnyakos, zsályás, gránátalmás gyógyborokat említette. Villanovai Arnoldtól25 pedig a fenti füves borokat, és magzatelhajtó, szülésre előkészítő, kőnemzés elleni borokat írta le a szél, a hurut, a nehéz lehelet elleni borként. De orcapirosító, arcráncatlanító, látásjavító borokat is ajánlott az orvosságok mustba való áztatása mellett. Mizald bár bedolgozta és erőteljesen épített az ókori, nagynevű szerzők munkáira, ám mint igazi késő reneszánsz természetvizsgáló és szakkönyvíró, olykor kételyeket is megfogalmazott, és kiszólva az olvasónak a korábbi szerzőket enyhe kritikával illette. Forráskritikai érzékét csillantja fel egy pillanatra, amikor például Crescentius 12-13. századi megfigyeléseinél a gyümölcsoltásról hitetlenkedve azt írta: „...Ezeket írja Crefcentius Péter a ki az Oltáfrul igen kerefztúl koful, és zűrzavar módón írt, á mint az olvafo efzébe veheti. Melyben femmit el nem akartam változtatni, vagy befzédére vagy egéfzlen ki-mondott fzavára nézve, noha fok helyeken illetlen és nevetségre méltó: mivel ez a dolog czifrázáfnak, hanem tanitáfnak okáért irattatik. Sok dolgok léfznek itt nyilván a mellyek nem Davuft vagy Dáciái embert kívánnak, hanem Oedipuft vagy Goeroegorfzágit, mellyet tulajdoníts á megvefztegetett példámnak, melybud ezer fzorul fzora le-írtam.”26 22 Vö: Csorna Zsigmondi Késő reneszánsz, kora újkori kertek és borok Erdélyben. Szerk: Estók János. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és az Agroinform Kiadó és Nyomda kiadása, Bp. 2009. 23 Nadányi János 1669. 227-228, vagy 249. 24 lm: 249. „...a köny-nyomtatonak el-küldöttem hogy hafznodra ki-adgya.” 25 Villanovanus, Arnoldus alkimista, 1235-ben Villanovában (Katalónia) született. Filozófiai és gyógyszerészeti tanulmányai után Párizsba menekült és aranycsinálóként működött. 1312-ben hajótörés következtében halt meg. 26 lm. 220-221. 81
