Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)

Tanulmányok - Beck Tibor: A szőlő és a bor jelentősége a katolicizmusban és hozzá kapcsolódó néphitben

esik, a következő 40 napon is hasonló lesz az időjárás (ilyenkor a szőlő bőven terem, de a bor gyenge lesz), ha nem esik, 40 napig szárazság várható. Első hazai említése a németújvári ferencesrendi kolostor 1462-ből származó, erdélyi eredetű kéziratos breviáriumának naptára. A szüretelők fő pártfogójának is tekintik.

Szent Vencel (Kr.u.?-929) ünnepét szeptember 28-án tartják. Legendájának tanúsága szerint Szent Vencel - mélyen átérezve annak misztériumát, hogy a szentmisében az ostya és a bor Krisztus testévé és vérévé válik - a misebornak szánt szőlőt maga szüretelte és préselte ki, a szent ostyához, pedig maga ültette, aratta és csépelte a búzát, majd az ostyát is maga sütötte belőle. Nem véletlen, hogy hazánkban is több helyen a szőlőhegyek védőszentje lett. Névnapja is a szüreti hetekre esik. A hagyomány szerint a szent ünnepét követő vasárnap a szőlősgazdák égő fáklyával, gyertyával jönnek misére. Az oltárképet és szobrokat ilyenkor szőlőfürtökkel és vesszőkkel díszítik fel, az oltárra két üveg bort helyeznek.

Szent Márton (Kr.u.317-?) ünnepét november 11-én tartják. Az egyik legnépszerűbb szőlővédőszent, a Magyar Egyház patrónusa. Nevéhez számos néphagyomány kötődik, ünnepe egyben az újbor ünnepe is. Időjóslás is kapcsolódik ünnepéhez: „Ha a lúd jégre áll, karácsonykor sárban jár”. Szent Márton püspök szerény ember volt. Nem akarta elvállalni a püspökséget, a ludak óljába menekült, akik azonban elárulták zajongásukkal, így kénytelen volt eleget tenni a püspökválasztás eredményének. A Márton-ábrázolásokon ezért mindig megtaláljuk a libát. A Szent Márton lúdja mellé elfogyasztott újbor szerencsét hozó a néphitben. Szent Márton Savaria városában született, tevékenységét Franciaországban fejtette ki. Tours-i püspökként vált híressé, és két apátságot is alapított. Legendáiban hun származását is megemlítik, egyes verziókban pedig egyenesen magyar királyfiként tartják számon. Legismertebb legendája szerint kettévágja palástját, és odaadja az előtte didergő, ruha nélküli koldusnak, hogy ne fázzon. Később álmában megjelenik Krisztus a köpenyben. Ekkor válik hitújonccá, otthagyva a katonai pályát. A csodálatos legendái történés később megismétlődik, amikor egy mise után egy koldust talál a templom előtt, ruha nélkül. Márton a miseruháját teríti rá, és ingujjban jelenik meg a hívek előtt, de mikor karját az égre emeli, ékes miseruhával borítják be, és egy fénycsóva jelenik meg a feje fölött. Szűz Mária mellett Szent István király Szent Mártont is az ország patrónusává választotta, akinek képei seregeinek lobogóira is felkerültek. Középkori királyaink a fehérvári Szent Márton székesegyház tornyában vágtak kardjukkal a négy égtáj felé, hogy az onnan érkező seregek ellen az ő oltalmával védelmezzék az országot. Mártonról - Szűz Mária mellett - nevezték el a legtöbb települést nemcsak a Kárpát-medencében, hanem egész Európában is.

Szent János Ünnepét december 27-én tartják. János megáldja a bort. Amikor János nem volt hajlandó Efezusban Artemisznek áldozni, javaslatára a pogányok és ő egymás templomának pusztulásáért imádkoznak. Amikor Artemisz temploma leomlott, kirobban a vita az efezusiak körében az igaz hitről. János erre egy kehelyben halálos mérget kért, keresztet vetett rá és kiitta, anélkül hogy valami baja esett volna. A méreggel teli kehely gyakori jelképe Szent János evangélistának, amihez a kereszt jelével ártalmatlanná tett, a mérget szimbolizáló kígyó (vagy sárkány) is járulhat. Hagyományosan a János nap volt a borszentelés ideje, az újborral megtöltött palackokból megszentelés után minden hordóba öntöttek néhány cseppet. A megszentelt bort gyógyszerként használták. A Jánosok felköszöntésekor az utolsó pohár bort „János áldásnak” vagy „Szent János poharának” tartották, amely egészséget hozott a ház egész népének.

208