Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: "Ötéves tervért, békéért! Több gabonát a hazának!" Mezőgazdasági propaganda az 1950-es évek Közép- és Kelet-Európájában
munkaversenyben!”6 A kép középpontjában egy Zetor traktor látható, amelyet a munkaverseny felhívást éppen papírra vető traktoristák állnak körül. Példaként említhetjük még azt a szovjet agrármódszerek átvételére ösztönöző lengyel plakátot is, amely egy lengyel parasztot ábrázol, aki éppen tapasztalatgyűjtés céljából a szovjet búzatermesztés eredményeivel ismerkedik: „Alkalmazd a szovjet mezőgazdaság tapasztalatait! Küzdj a gazdag termésért!”- szól a felhívás.7 A képeken megjelenő alakok ennél a plakáttípusnál „valódi” parasztok, traktorosok, akiket saját környezetükben, munkavégzés közben mutat be az alkotó: szántanak, csépelnek, traktort vezetnek vagy éppen állatokat gondoznak, fát ültetnek, gyümölcsöt szednek. Gyakran alkalmazott kompozíciós eljárás, hogy ebből a valóság illúzióját keltő képből a grafikus kiemel néhány alakot, akik mintegy kilépnek a plakáton megjelenített világból és közvetlenül a plakát szemlélőjéhez szólnak, vele létesítenek kapcsolatot. Ezt az eljárást követi például az a kolhozokat népszerűsítő észt nyelvű plakát, amelynek hátterében egy virágzó kollektív gazdaság képe látható. A plakát előterében elhelyezett parasztember, aki arányainál fogva kilóg a háttérképből, közvetlenül ránk tekint, illetve valamilyen fontos dokumentumot (talán a tagkönyvét vagy a kolhoz működési szabályzatát) mutatja felénk.8 A plakát felirata: „Dolgozó parasztok! Kollektív gazdálkodással biztosítjuk a mezőgazdaság hatalmas fejlődését!” Ettől eltérő képalkotási technikát figyelhetünk meg a plakátok egy másik jellegzetes csoportjánál. Itt az alkotó nem törekszik arra, hogy a valóság látszatát keltse, „valódi” parasztokat mutasson be „természetes” környezetükben, hanem jelképekből állítja össze a plakátképet. A kompozíció központi elemét színpadiasán beállított figurák csoportja alkotja, akik a korabeli ideológia által megkülönböztetett társadalmi rétegeket (munkásosztály, parasztság, értelmiség) jelképeznek. Jellemző tárgyaik, ruhadarabjaik teszik őket felismerhetővé. A munkás tárgyi attribútuma például munkásoverall vagy kohászöltözet (bőrkötény, védőszemüveg), a paraszté hol munkában használt, hol ünnepi paraszti viselet. A munkás öltözéke általában hasonló a különböző nemzetek plakátjain, a paraszté nagyobb eltéréseket mutat. Az azonosítást segítik az alakok kezébe adott munkaeszközök is. A munkást kalapácscsal, bányászfúróval vagy valamilyen kohászati eszközzel ábrázolják, míg a paraszt kezébe kasza, sarló, gereblye, illetve búzakéve kerül. A „dolgozó értelmiségi” megkülönböztető jele a szemüveg, kezébe könyvet vagy kémcsövet helyeznek és gyakran fehér köpenybe öltöztetik. A jelképes figurák alkotta csoport hátterébe többnyire ipari/városi, valamint mezőgazdasági/falusi tájat idéző képek kerülnek. A munkásfigura mögé általában valamilyen gyár, kohászati üzem impozáns épülete, míg a parasztfigura mögé kombájn, traktor és sárguló búzamező. Olykor egy-egy fontosnak tartott szakma, hivatás képviselője vagy a „jövő nemzedéket” jelölő gyerek/ifjú is a csoportosulás része. A katonát egyenruhában és fegyverrel, a traktorost munkásoverallban és traktoron vagy a traktor mellé állítva ábrázolják. Az egyes alakok csoporton belüli elhelyezése szintén üzenetértékű. Mindig a munkást jelképező alak kerül a leghangsúlyosabb helyre (középre, magasabbra vagy előbbre). Egy német plakáton például előremutató ék alakban jelennek meg a társadalmi rétegeket ábrázoló személyek.9 Az ék csúcsa, 7 Kát. sz. 74. Függetlenségi Múzeum, Varsó. 8 Kát. sz. 175. Művészeti Múzeum, Tartu. 9 Kat. sz. 6. Mezőgazdasági Múzeum, Wandlitz. 185
