Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Oroszi Sándor: Erdőgazdálkodás a Duna-ártér alsó vidékén: Pancsova és Újvidék
Az 1882. évi erdőfelügyelői jelentés a város szolid erdőgazdálkodásáról számol be azzal, hogy az eddigi gyakorlat tulajdonképpen az erdőtörvény rendelkezéseinek megfelel. Egyedül azt kifogásolta, hogy az erdőőröket az előírt jelvénnyel nem látták el, s ez erdőrendészeti áthágásnak számít.37 A város - írta Rozinszky Béla - erdeiből házi szükségletét elégíti ki, s gondoskodik az erdőfelújításról is. A magasártéri részeken tölgymakkvetést alkalmaz. Az erdőfelügyelő csak azt kifogásolta, hogy a másod- és harmadéves sorokban túl sűrűn álló csemetéket nem ritkították ki. Az így kiszedett tölgyekkel pedig - vélte - a hiányos foltokat lehetne kiegészíteni. A hiányosságot a szakismeret gyengeségére, azaz az erdőőrök, illetve a közteshasználatot vállalók hanyagságára vezette vissza. A mélyártéren dugványozással, ráadásul „kanadai nyár”-ral próbálkoznak, de a magas vízállás ezt csekély területen engedi meg.38 A következő évben a tölgyerdő-kitermelési lehetőség megszűnt.39 így a tanácsi szükségletek kielégítése a mélyártéri erdőkre korlátozódott. Ezzel egyidőben a már növekvő tölgyfiatalos - a futaki út mellett - „a korai legeltetés által elsatnyult.” Meg kellett ismételni, s a város egyre inkább belátta: sem az erdősítési, sem az üzemtervezési feladatokkal nem boldogul. Az erdősítési teendők azzal nőttek, hogy nemcsak a kitermelt erdők helyén, hanem a lecsapolt mocsarak,40 a „rétségi földek” egy részének erdészeti művelésbe való átadása révén Újvidék kiterjedtebb erdőtelepítésbe kezdett. Az újonnan létesített újvidéki erdőgondnokság vezetője, Gorzó László jelentése szerint, a „rétségi földek” beerdősítése 1887 őszén kezdődött, s 1894 őszén - tehát hamarább, mint tíz év - befejeződött, „daczára annak, hogy ezen rövidebb határidőn belül nem az eredetileg megállapított, s az államrendészetnek szerződésileg, részletenként átadott 800 kat.hold, hanem 832,41 kát.hold erdősíttetett be.”41 Mellette még kosárfonófűz-telepet és „a rendes erdőtelepítésnél költségesebb eperfa erdőt" is létesítettek (az előbbit 12,43 - 7,15 ha -, utóbbit 12,03 - 6,92 ha - kát. holdon). Az erdőgazdálkodás célját úgy határozták meg: „hivatva van a város faszükségletein kívül (árvíz védelmi czélokra szolgáló rőzseanyag; szegények részére kiszolgáltatandó csekélyebb értékű faanyag; a város saját szükségleteit fedező tűzifa- és épületfaanyag; a város területén lakó, fát feldolgozó kisebb iparosok és ipartelepek részére kiadandó faanyag), a selyem gubó termelést elősegíteni és a város klimatikus és közegészségügyi érdekeit szolgálni.” Mielőtt a fenti, tulajdonképpen az erdőgazdálkodás, benne a üzemtervezés során érvényesítendő célokat részletesebben is megvizsgálnánk, már most le kell szögezni, hogy azért nem ilyen simán és problémák nélkül mentek a dolgok. Legelőször megemlítendő, hogy az ármentesített, majd felszántott „rétségi földek” előbb mezőgazdasági (szántóföldi) használatba kerültek, amelynek során (rendszerint a második évben) a vállalkozó makkvetést végzett. Az ápolást aztán kapásnövénnyel (rendszerint kukoricával) együtt oldotta meg. Az 1891 őszén 81,89 kh (47,13 ha) ilyen rét beerdősítésére vállalkozó titeli Gertner Hermann (és neje) 37MOL K-168. 472. kötet. Erdőfelügyelőségi jelentések, 1882. Szeged. 38 A „kanadai nyár” itt feltehetően a korai nyarat (Populus x euramericana 'Serotina') jelenti. Vö. Bartha Dénes: Hungarian Forests from the Point of View of Environmental History. In: Hungarian Agricultural Research 1995. 3:36. 39 MOL K-168.473. kötet. Erdőfelügyelőségi jelentések, 1883. Szeged 40 Érdújhelyi Menyhért - Marcekovich Imre - Profuma Róbert: Újvidék. In: Bács-Bodrog vármegye. I. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. é.n. [1909.] 255-256. 41 MOL K-184. 8171. kötet. Erdőgondnoksági jelentések, 1894. Újvidék. 114
