Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)

Tanulmányok - Oroszi Sándor: Erdőgazdálkodás a Duna-ártér alsó vidékén: Pancsova és Újvidék

a korabeli erdészettudományi eredményeket jól tükröző ajánlások szerint a szabad királyi városok polgárait évente 20 fa elültetésére kötelezték, amihez csemetéket kellett nevelni. Ugyancsak szorgalmazták a „szederfák” (eperfák), továbbá a vizenyős helyekre a fűzfák ültetését.30 A füzekkel a gátak, vízügyi berendezések védelmét kívánták fokozni - a nyilvánvaló faanyagnyerésen kívül.31

A beszámolók szerint Újvidék mind az említett füzekkel (egy 1759-ben készített kimutatás szerint addig 15 ezer darabot ültetett el), mind a nyár- és akácfásításokkal foglalkozott.32 A sikerességéről szóló jelentések gyakran a „kincstári optimizmus” kategóriájába sorolhatók, de egyértelmű: a fák, az erdők a város ügyeinek részét képezték. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a szabad királyi város jó példájáról sem, ami bizonyára a környezetére is hatással volt.

A 19. század közepe-második fele természettudományos, így részben erdészeti vélekedésére nagy hatással volt Anton Kerner véleménye. Ő a „fagyilkos” éghajlatú síkság (ti. az Alföld) befásítására a fűz- és nyárfajokat ajánlotta. Megfigyelései még a kocsányos tölgy ültethetőségét igazolták, míg az akácot a „központi erdőtlen sivatagion - hasonlóan más idegenhonosokkal - kísérletezésekbe kívánta vonni.33 Ez utóbbi nyomvonalon haladva az 1870-es évek osztrák szaksajtójában már egyenesen azt írták, hogy az akác és a kanadai nyár „Amerikában különösen Magyarország számára lett felfedezve.”34

Ugyanebben az időben, tehát már az osztrák-magyar kiegyezést követően a vidék első erdészeti szempontú leírását az a Divald Adolf végezte el, akit már Pancsovával kapcsolatban idéztünk. Divald fontos, tulajdonképpen az egész Duna-völgyre érvényes megállapítása volt: a folyóárterek mentesített részén álló erdők nem feltétlen erdőtalajúvá válnak.35 Azaz addig, amíg a Duna rendszeresen kilép medréből és árterét elönti, ott a mezőgazdasági termelésnél az erdőgazdasági nagyobb hasznot hoz (a feltétlen erdőtalaj fogalma ezt jelenti), amint azonban a gátépítéssel mentetté válik, azon mezőgazdasági művelést lehet meghonosítani. Tehát az erdő átadja helyét egy nagyobb jövedelmet hozó, belterjesebb gazdálkodásnak. Ugyanakkor viszont a hullámtéren, illetve a folyó szigetein a gazdálkodás megmarad az erdők mellett - ha valóban a biztonságos és hosszú távon is jövedelmező termelést tartják szem előtt.

Az 1879. évi erdőtörvényt követően kiépülő erdészeti igazgatás Újvidék város erdeit - hasonlóan Pancsovához - a szegedi erdőfelügyelőség kerületébe sorolta. A város erdei a törvény 17. §-a alá tartoztak, azaz kezelésükre szakértő erdőtisztet kellett alkalmazni és erdészeti üzemtervet készíteni. A város keresett is erdőtisztet,36 de aztán - Bács-Bodrog megyével egyetemben - erdeit 1887-ben mégis állami kezelésbe adta. S ezzel Újvidék erdészeti központtá vált, mivel előbb állami erdőgondnokság, majd a gondnokságokat irányító erdőhivatal székhelye lett. A továbbiakban az itt dolgozó erdészek véleményét, jelentéseit, főleg pedig törekvéseit és eredményeit tekintjük át.

30 A fáknak és erdőknek neveléséről és megtartásáról való rendelés. Pozsony 1770.

31 A fúz-fák s egyébb serényebben nevelhető tsemetéknek bé-ültetése és nyölésben való szaporítása, s illendő s gondos meg-tartása eránt 1780. esztend. ki-adattatott hasznos regulák. Pozsony 1780.

32 Vő. EOT II. 141-145., 193-196., 199-205. és III. 291.

33 Kerner Anton: A Duna menti országok növényvilága. A magyar Alföld és a Bihar-hegység. Fordította: Madas László. (ETK LXII.) Bp. 2004. 40.

34 A kanadai nyár- meg az ákáczfa és Magyarországba bevándorolt német köszönő barátsága. In: EL 1873. 481.

35 Divald Adolf: A bácskai kincstári erdőkről. In: EL 1872.121.

36 Vö. EL 1885. 2. füzet VII. Újvidék hirdetése.

113