Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Oroszi Sándor: Erdőgazdálkodás a Duna-ártér alsó vidékén: Pancsova és Újvidék
- 0,69 ha), ahol főleg ezt, illetve dísz- és gyümölcsfákat neveltek.24 Kezelője az a városi kertész, aki egyben felesketett erdőőr is volt. (Segítségét főleg egy szakvizsga nélküli, de felesketett segéderdőőr jelentette.) Ugyancsak ketten üzemeltették a csemetekertet a Hajógyári-szigeten.25 Itt erdészeti útmutatások alapján nevelték az erdeifa-csemetéket. Ebből adták ki azokat a tölgy- és más „ültönczöket”, amelyek a korábban említett fásítási próbálkozásokban szerepeltek. Azért itt még hadd tegyünk egy újabb megállapítást, amit az 1897. évi jelentés támaszt alá. Az erdősítési hátralékban kimutatott „területből 46,43 kát. hold ugyan be lett tölggyel erdősítve, de az nem sikerült; ennélfogva az 1897. évben megváltoztatva, [a] jóváhagyott üzemterv szerint az egész terület fűzzel erdősítendő be, s ezért számíttatott az összes beerdősítendő terület hátraléknak. Az erdősítést 1897. évben dugvány hiánya miatt nem lehetett elkezdeni, úgy az csak 1898. évben kezdhető el.”26 Tehát voltak szervezési nehézségek is, amelyek ugyan önmagukban a sikertelenséget nem indokolhatják, de mutatják: az elmaradt eredmény a további munkákat is bénította. A fűzzel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy a pancsovai fogházban a rabok kosárkötést végeztek. A kosárfonóipar nyersanyagát az állam által bírt Garcesz-szigetről szerezték be. Azt azonban nem tudjuk, hogy ott nemesfűzültetvény vagy csak természetes fűztelep adta-e az alapanyagot.27 ÚJVIDÉK A város - miként a neve is mutatja - a 18. században, az újjáépítés századában keletkezett. A korábban tárgyalt Pancsovától eltérően azonban nem a Bánságban, hanem a Duna-Tisza közén terült el, bár meghatározója ennek a településnek is a Duna volt. Erdészeti szempontból majd csak a 19. század második felében kapcsolódnak össze, igaz, az első erdővel kapcsolatos nyomok itt is a török időkbe, illetve az az előtti időszakra nyúlnak vissza. Egy forrás szerint Bácsban már a 16. század első felében elkezdődtek az erdősítések, amelyek azonban feltehetően nem a folyók lapályát érintették.28 A török időkben a hadászati berendezésekhez, sőt a harcászati eljárásokhoz, netalán a helyőrségek fűtéséhez rengeteg fára volt szükség a Duna-Tisza közén is. Erre a vidékre - eltérően a Bánságtól - nem a „saját” hegyvidékről, hanem elsősorban Szlavóniából hoztak fát (amit az ottani rendek nem mindig néztek jó szemmel). A török kiűzése után pedig még évtizedekig érvényes volt az egykori utazók megfigyelése: „Magyarország [ezen részének] vize és levegője dögletes!”29 A Duna jobb partján lévő péterváradi erőd bal parti „sánca” aztán előbb az újjáalakult Bodrog vármegye székhelye lett, 1748-ban pedig Újvidék néven szabad királyi város. Ezt azért érdemes kiemelnünk, mert a továbbiakban a különböző erdőket érintő rendelkezések a királyi városokra fokozottan érvényesek voltak, azok végrehajtásáról maga az Udvar kívánt meggyőződni. Ezzel összefüggésben rögtön megemlítjük Mária Terézia 1769. évi erdőrendtartását. A „jóakaratú”, egyszersmind 24 Graff János Pál: Pancsova mezőgazdasága. In: Pancsovai emlékkönyv hazánk ezeréves fennállásának örömünnepére. (Pancsova, 1872-1896). Szerk.: Wigard János. Pancsova 1896. 324. 25 MOL K-184. 8113., 8114., 8115., 8116., 8117. kötet. 1892-1897. Pancsova és Újvidék. 26 Uo. 8117 kötet Az állami kezelés alatt álló erdők nyilvántartókönyvei, 1897. Pancsova és Újvidék. 27 A Temesvári Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a kamarai kerület gazdasági, kereskedelmi, ipari és forgalmi viszonyairól az 1882. évben. Temesvár 1884. 79. 28 Hunfalvy János észrevételei Erdődy Adolf válaszára az erdők ügyében. In: EL 1865. 94. 29 Takáts Sándor: Rajzok a török világból. I—III. Bp. 1915-17. II. 83-84. és 134. 112
