Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Oroszi Sándor: Erdőgazdálkodás a Duna-ártér alsó vidékén: Pancsova és Újvidék
Erdőgazdálkodás a Duna-ártér alsó vidékén: Pancsova és Újvidék OROSZI SÁNDOR A Duna egykori magyarországi szakaszának alsó folyása tulajdonképpen Mohácstól Turnu Severinig (Szörényvárig) tartott. A történelmi Bácska és Bánság erdőgazdálkodási szempontból tehát nemcsak a Duna, illetve mellékfolyóihoz köthető síkvidéket, hanem a Délmagyarországi-hegyvidék erdeit is érintette. Ezekről, továbbá a homokhátság (Deliblát) erdészettörténetéről külön tanulmányban, illetve könyvben írtam.1 így most a síkvidéki erdők további részei következnek, négy nagy csoportban: (homoki) síkföldi, magasártéri, mélyártéri- és szigeti erdők. (A delibláti és szabadkai homoki viszonyokról lásd az előbb idézett tanulmányokat.) A kortársak ezen gyakorlati kategorizálása természetesen eltérő tulajdon- és gazdálkodási viszonyokat is tartalmazott úgy, hogy azt az erdészeknek figyelembe kellett venni. Mégis a szűkebben vett szakmai eljárásoknak az említett négy terület sajátosságai határozták meg a keretét, ha úgy tetszik, erdészeti mozgásterét. A síkvidéki erdőkben folyó kincstári erdőgazdálkodásról a közelmúltban két magyar nyelvű közlemény is megjelent.2 Bezdán és Doroszló „magyar idők”-re összpontosító erdészettörténete jó adalékokat szolgáltat úgy az állami erdőgazdálkodáshoz, mint az említett síkvidéki, ezen belül is a „síkföldi” és a magasártéri viszonyokra. Mielőtt azonban az egész vidékről átfogó, ha úgy tetszik, összefoglaló tanulmányt írhatnánk, szükséges további kutatásokat végezni mind az illető vidéket, mind a gazdálkodókat illetően. S ha most a terület közigazgatási egységeit, Krassó-Szörény, Temes, Torontál, Bács-Bodrog és Baranya megyéket tekintjük, egy-egy várost, Torontálból Pancsovát, Bács-Bodrogból pedig Újvidéket emelhetjük ki. Határukban ugyanis magasártéri erdőgazdálkodást valósítottak meg, amihez - hasonlóan Szabadka homoki erdőtelepítéséhez - állami erdőkezelést vettek igénybe. A dualizmus korának ezen sajátos, magyar erdészeti megoldása természetesen mindkét város esetében más és más szempontokat helyezett előtérbe, illetve szorított háttérbe. Próbáljuk most ezeket áttekintetni! 1 Oroszi Sándor: A bánsági volt határőrvidéki közösségek (Krassó-Szörény vármegye) erdőgazdálkodása. Bp. 2003. (Erdészettörténeti Közlemények LVIII.) (a továbbiakban: ETK), Uő: Erdősítések a Delibláti-puszta homokján. In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989. (a továbbiakban: MMMK) Bp. 1990. 443-469., Uő: Államerdészeti erdőtelepítések Szabadka város határában (1896-1918). In: MMMK 1992-1994. Bp. 1994. 109-124., Uő: Fehértemplom helység szerepe a magyar erdészeti igazgatásban. In: MMMK 1995-1997. Bp. 1997. 193-208., Uő: Temessziget kontra kincstár. In: MMMK 2001-2004. Bp. 2004. 170-191. 2 Abonyi István: Egy elveszett magyar királyi erdőhivatal: Bezdán. In: ETK XXV. Bp. 1996. 5-132., Kovács Endre: A doroszlai Nagyerdő története és néprajza. Szabadka 2008. 107
