Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Csók Márta: Száz esztendő a „köz" művelődéséért
iskolák, pedagógusok részére, megindultak a pedagógus-továbbképzések. (Ebben az előnyben itt „kamatozott" az oktató funkció, a tanító jelleg, ami az alapítástól kezdődően hangsúlyosan jelen volt kiállítás-rendezői gyakorlatunkban.) Még mielőtt a közönségkapcsolatainkra leginkább jellemző, az intézmény életében kiemelkedő fontosságú - következésképpen száz esztendő összefoglalásában jelentős helyet elfoglaló - „diákpályázatról" esne részletesebben szó, egy példaként kiválasztott, az 1970-es évek második felére jellemző múzeumpedagógiai tevékenységről szükséges említést tenni. Ekkoriban terjedtek el a múzeumpedagógiában az aktivizáló, játékos formák. így jött létre az ún. „bázisiskola-bázismúzeum"-programsorozat, amely a XXI. kerületi tanács kezdeményezésére 1978-ban indult meg az országos múzeumok és a csepeli általános iskolák között. Célul tűzte ki, hogy a felső tagozat négy éve alatt a gyermekek minél több országos múzeumba jussanak el, s ez idő alatt korszerű múzeumszemléletet alakítsanak ki - mindenek előtt lelkesítő és vonzó, az oktatási célokat is szem előtt tartó múzeumpedagógiai foglalkozások résztvevőiként. E kezdeményezés keretében minden iskolának volt egy „bázismúzeuma" ahová szorosabban tartozott, tulajdonképpen ott kezdte múzeumi négy évét. Figyelemre méltó eredmények születtek, remek foglalkozások zajlottak a főváros múzeumaiban, 18 de a legnagyobb eredménynek mégis az számított, hogy több ezer iskolás gyermek kapott rendszeres, kitörölhetetlen képet a múzeumokról, olyan kisgyerekek serege, akik még a főváros belső kerületeiben sem igen jártak addig, nemhogy múzeumi foglalkozásokon. A múzeumokban ekkortájt rendezték a változatosabbnál változatosabb zenei programokat, hangversenyeket. Mi Vajdahunyadvári esték címmel hétfőnként klasszikus zenei hangversenyekkel kapcsolódtunk a fővárosi múzeumok hasonló törekvéseihez. (A Jazzkörkép című előadássorozat a jazz iránt érdeklődők számára is kedveltté tette múzeumunkat.) Máig tartó hagyományként akkor kezdődtek a KÓTA (Kórusok Országos Tanácsa) hangversenyek. Nálunk rendszeres, interaktív népzenei program is várta az érdeklődőket, ehhez hasonló csak a Néprajzi Múzeumban volt. 1977-ben a később mozgalommá terebélyesedett Tájak - Korok - Múzeumok honismereti játéksorozatban is számosan vettek részt a múzeum látogatói közül. Ez a mozgalom országos szinten is, nálunk is látványosan megsokszorozta a látogatói létszámot, százezreket mozgatott meg. A szervezőknek - általánosan megfogalmazva - a szabadidő „hasznos eltöltetése" volt a céljuk, valójában azonban ennél sokkal többet elértek: az emberek tömegesen ismerték meg hazánk természeti értékeit, műemlékeit, múzeumait. (A játéksorozat sikerét bizonyítja, hogy átívelt nemcsak a 80-as éveken, de a rendszerváltás időszakán is.) A szervezők pontrendszert alakítottak ki: a pontokat gyűjtő lelkes egyének, családok, munkahelyi közösségek 2000 „bélyegzőhelyet" kereshettek fel, míg eljutottak az aranyjelvényig. Ma talán mosolygunk ezen, de nagy vonzerővel nagy tömegekre hatott ez a mozgalom és szép eredményeket is ért el, hiszen a bélyeggyűjtés közben rengeteg múzeummal kapcsolatos ismeretre tettek szert a résztvevők. (Hihetjük, hogy a rendszeres múzeumba járás így az akkori látogató „életmódjának" részévé vált.) Ehhez hasonlított a „Múzeumról múzeumra" műveltségi akció, amely szintén több múzeum együttműködésén alapult, és nem elsősorban a csoportos látogatók kedvére készült. Minden helyszínen kitöltésre ajánlottak egy „múzeumi totót", Gyermekfoglalkozások Budapesten. In: Csók Márta - Mészáros Johanna: Gyermekek a múzeumban. Bp. 1980. 151.
