Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Kríza Ildikó: Kossuth-mítosz a hazai és a környező népek folklórjában

A gyűjtők között élen járt Ivan Franko, aki a magyar történelemhez megkülönböztetett figyelemmel fordult, és ismereteiről a műveiben különböző módon vallott. Megverselte a magyar honfoglalás mondáját, szólt Hunyadi János várnai csatájáról, lefordította ukrán nyelvre Jókai Mór Az új földesúr című regényét. Eddigi tudásunk szerint ő közölte a legtöbb Kossuth-dalt. Az összegyűjtött műveinek folklorisztikai vonatkozású kötetéből azonban nem derül ki, hogy gyűjtött-e népdalokat, illetve mit tett közzé ifjúkorában. Sajnos azokat a forrásokat, amelyeket az ő nevének említésével publikált Sztripszky Hiador 1907-ben, eredeti közlésből nem ismerjük. Mégis a ruszin-magyar bilingvis kiadványból a szabadságharcra vonatkozóan több következtetés vonható le. Ezekről szeretnék szólni a Kossuth-kultusz szempontjából a folklór jobb megismerése érdekében. Az a 32 írás, amelyről eddig tudomásunk van, mind a szabadságharc bukása után keletkezett az események politikai következményeinek ismeretében. A szabadságharc leverését követően, végig a XIX. században a Habsburgokkal való szembenállás jelképe lett Kossuth, tettei egybefonódtak a császár- és a cárellenességgel. Ebből következik, hogy a Habsburgok iránti lojalitás vagy az orosz cár iránti elkötelezettség egyúttal Kossuth-ellenességet jelentett. A fegyverletételt követően a magyarok üldözése, menekülése, Kossuth emigrálása, a győztes cár dicsőítése ugyanannak az eseménynek a másik oldala. A ruszin történeti dalok éppen erről tanúskodnak. A ruszin nyelvű énekekben egyszerre jelenik meg a Habsburg- és a magyarellenesség, szembeállítva a cár iránti elkötelezettséget. Ivan Franko szerint népszerűnek tartott Kossuth-dalból idézek néhány sort: „Micsoda szép város volt az mily erős a vára! Szétrontani ki se bírta csak a muszkák cára. Hogy is hívták csak a várost? Tán Komárom volt a: A sok bástya minden felől szinte átkarolta. Hogy megkezdték Komáromnál az ágyú-szóváltást, Öreg, ifjú csak hullatta kínos könnyét folyvást. Bömböl, sivít, zúg az ágyú Komárom falánál A sok kemény erős bástya szerte hull, szerte máll. Öreg magyar kijött hozzánk térdre borult ottan: Haj kegyelem, jó emberek bort adok legottan! Nem jöttünk mi, Kossuth Lajos, borod ivására, Hanem jöttünk életedért, készülj a halálra!