Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Zachar József: Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén

majd brigadérossá léptette elő. 1707-ben császári fogságba esett, de 1709-ben visszatért. Akkor II. Rákóczi Ferenc generálissá kinevezve Érsekújvár parancs­nokává tette. Az erődítményt a következő évben feladta, és ismét a király hűsé­gére tért át. Még mindig a szabadságharc tábornoki karánál maradva, korábbi császári hadiszolgálattal rendelkezett két további Andrássy-fivér. Andrássy György báró (1650 k.-1725) egykori thökölyanusból lett az oszmánellenes felszabadító harc során 1685-ben a császári állandó hadsereg tisztje, 1688-tól a bajor válasz­tófejedelem szolgálatába adott Lidi-féle huszárezred kapitányaként szolgált, még ismeretlen időpontig. Már 1703-ban csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez, a következő évben colonellus (vagyis ezredes), 1705-ben a hajdúk parancsnoka­ként generális lett. 1710-ben Krasznahorka átadásával visszatért a ki­rályhűségre. Andrássy István báró (*1650 k.) ugyancsak thökölyanusból lett egykor csá­szári tiszt. 1703-ban a szabadságharcot kezdeményezők fogságába esett, és ak­kor csatlakozott, a következő évben colonellus, 1706-ban az alsó-magyaror­szági hadak főkapitányaként generális lett. 1710-ben Lőcsét feladva visszatért a királyhűségre. Talán a legjellemzőbb a tragikus sorsa miatt ismertté vált nemes Bezerédj Imre (1679-1708) pályafutása. Kora ifjan indult császári katonai pályáján az Es­terházy Gábor-huszárezred kapitányaként érte a szabadságharc kirobbanása. A francia hadszíntérről hazatért, és 1704 nyarán csatlakozott II. Rákóczi Feren­chez. Már az évben a Vas vármegyei mezei hadak óbestere (azaz ezredese), 1706 nyarán brigadéros, 1708. szeptember 5-én pedig generális lett. Mivel azonban ismertté váltak a szemben álló császáriakkal való tárgyalásai, sőt visszatérési szándékára vonatkozó előzetes megállapodása is, tábornokságra emelése napján (erről bizonyára még nem tudván) Esterházy Antal gróf tábor­nagy elfogatta, és három hónap múlva Sárospatakon kivégezték. 39 Hasonlóképpen ifjúkori török háborús császári hadiszolgálati múlttal, mint egykori szentjóbi vicekapitány csatlakozott már 1703-ban a szabadságharchoz bölcsei Buday István (1654 k.-1710), amelyben kezdettől udvari, majd hajdú­városi kapitányként ezredesi, a következő évtől generálisi rangban szolgált. Thökölyanusból lett császári tiszt volt pongyeloki Galambos Ferenc (1654 k.-1713?), aki 1704-ben vállalta a Rákóczi vezette harcot, a következő évben lett ezredes, és 1706-ban tiszántúli districtualis vicegenerálisként emelte őt a tábor­noki karba a fejedelem. 40 Palocsay György báró (1666-1730) magyar királyi kamarai tanácsosi múlttal vállalt 1702-ben kapitányként szolgálatot a császári Gombos-huszárezredben. " Bár őt mind Thaly, mind Heckenast mellőzi a tábornoki névsorában, magunk annak alapján, hogy Mészáros Kálmán közzétette a fejedelem tábornokká emelésre vonatkozó iratának forráshelyét, a párhuzamos és további fejlemények ellenére őt is ténylegesen kinevezettnek tekintjük. Vö. Turul, 94. o. ™ Thaly őt kifelejtette névjegyzékéből, Heckenast azonban felvette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom