Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

Atyám, mint nagy és előkelő praxissal bíró orvos, elég hamar igen szép kis vagyont gyűjtött, melyet azonban az 1873. évi nagy debacle alatt szinte teljesen elvesztett. Ez a váratlan és külső körülmények következtében beállott nag) veszteség, rendkívül megviselte és az emberi tisztességbe vetett hitét szinte teljesen megingatta. Azóta ő, aki mindig vidám, közvetlen és viruló életkedvű volt, magába zárkózott, sokszor túl szigorúvá vált, a végletekig takarékoskodott, hog' ismét megszerezze az így nag! fáradsággal, tisztességesen szerzett, de szinte orozva tőle elvitt vagyonát. Orvosnak lévén fia és unokája is, leginkább a természettudományokkal szerettem foglalkozni, rengeteg tudományos könyvet olvastam el. Akkor már tökéletesen beszéltem és írtam: magyarul, németül, franciául, angolul és eléggé latinul és görögül. Eleinte festőnek készültem, mert könnyen és nagy kedvvel rajzoltam és festettem arcképet, figurálisát, tájképet, állatokat, növényeket, architektúrát, mindent. Nagyon mélyen csalódtam, amikor atyám nem engedte, hog' festői pályára menjek. Később többet foglalkozva történelemmel, politikával, államtudományokkal, geopolitikával, a diplomáciai pályára készültem, de arról lebeszéltek sajnos. 2. Ifjúkor (Pozsony és környéke - Kézirat 4. fejezet - szemelvények)

h Ez a kedves, szeretetre méltó város, nag' történeti múltjával, szép, régi épületeivel, intelligens, művelt lakosságával, gyönyörű fekvésével és környékével, Bécshez való közelségével mindig közel állt szívemhez. Ez érthető is, hisz itt töltöttem egész ifjúságomat, annak is legszebb éveit. A gimnáziumban legjobb barátaim voltak: Bégen Árpád, Fésűs György, Bosáczky Géza, gr. Komis Károly, Feszty Béla és még többen. A római katolikus gimnázium igazgatója akkor Wiedermann Károly kiváló tanférfiú volt, tanáraim között a legkitűnőbbek: Dávid István (latin), Cserny Károly (görög), HelmárÁgoston (földrajz és történelem), Kózsay (természetrajz), Dohnányi Frigyes, nag' zeneszerzőnk édesatyja (fizika), Kolmár József Petőfi barátja (magyar nyelv), mind elsőrendű, kitűnő szakférfiak és jó pedagógusok, kikre mindig tisztelettel és szeretettel gondolok vissza. Pozsony akkor nag'on arisztokratikus város volt, amelyen még nagyon megérzett a régi koronázó város nimbusza és a bécsi császári udvar szinte közvetlen közelsége. Ifjúságomban Pozsonyban és környékén resideáltak a következő főúri családok: a Frigyes főhercegi (neje Croy-Dülmen Izabella hercegnő), a Rohan, Pálffy és Odescalchi hercegi, az Esterházy, Batthyány, Pálffy, Zichy, Hunyady, Erdődy, Apponyi, Waldstein, Henckel-Donnersmarck, stb. grófi, a Vay, Prónay, Podmaniczky, Feilitzsch, Lederer, Hengersen, stb. bárói és nagyon sok kiváló magyar dzsentri család. Mindezek legnagyobb részének jó atyám volt háziorvosuk. A nagy mágnás családok természetszerűleg inkább aulikus hajlamúak voltak, családi összeköttetéseik révén és inkább internacionális felfogásúak, házasságaik és sokféle utazásaik miatt. b AIV. fejezetet megelőző vázlatpontok közül az alábbiak kifejtése elmaradt: - Magánórák Dohnányi Frigyesnél, a kis Dohnányi Ernő.