Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
FARKAS GYÖNGYI: Propaganda és agitáció - Kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)
A nagyüzemi mezőgazdaság létrejötte tehát nem csupán a parasztság, hanem az egész társadalom érdeke, sőt a mezőgazdaság fejlődésének és a szocializmus továbbépítésének feltétele is - hirdették. A kisüzemi gazdálkodáshoz ragaszkodó birtokos parasztok magatartását e logika szerint nem lehetett csupán magánügynek tekinteni:,,makacsságuk" azon túl, hogy gazdaságilag ésszerűtlen, a társadalomra gyakorolt hatását tekintve retrográd, erkölcsileg pedig elítélhető volt. A „konzervatív" paraszti szemléletet a nagyüzemi gazdálkodás akadályának tekintő és azt folyamatosan támadó propaganda ugyanakkor az ellenállás hiábavalóságát, a fejlődéssel, a szocializmussal azonosított nagyüzemi mezőgazdaság győzelmének elkerülhetetlenségét hirdette. A tsz-ek „fölénye" a propaganda szerint legalább annyira volt köszönhető a közös gazdálkodúsmk, mint a nagyüzemi formának: a termelők önkéntes szövetkezése útján létrejött tszek megszüntették a magánmlajdonból fakadó kizsákmányolást, és megvalósították a jövedelem munka szerinti, igazságos elosztását. Amíg a „közös gazdaság" egyértelműen pozitív (vagy annak tartott) értékek hordozójaként jelent meg a népszerűsítő propagandában, addig a kisüzemi termeléshez és a hagyományos paraszti életformához többnyire negatív fogalmakat társítottak: elavult technika, örökös robot, bizonytalan megélhetés, maradi szemlélet. 2 A magántulajdonon alapuló kisüzemi termelést egyértelműen a társadalmi igazságtalanság, a nyomor, a létbizonytalanság és az anyagi, szellemi elmaradottság korszakaként megjelenített múlthoz kötötték, míg a szocialista nagyüzemi gazdálkodás a ragyogóyóMről kialakított kép szerves része volt. Az eljövendő, kizsákmányolástól mentes társadalomé, amelyet a jólét, a biztonság, a műveltség jellemez, amelyben megszűnik a paraszti munka robotjellege, a gépek felszabadítják az embert, és szabadidejét művelődésre, tanulásra, szórakozásra fogja felhasználni: a parasztság életmódjában közeledni fog a városi lakossághoz, A közös munka gondolkodását és értékrendjét is átalakítja, megszűnik a magántulajdon talajai kifejlődött egyéni önzés, gyűlölet és ellenségeskedés. A Veszprémmegyei Népújság 1951. november 22-én három kertai általános iskolás dolgozatát közölte „Milyen lesz a magyar falu 1954-ben?" címmel. A falu közeü jövőjéről megrajzolt kép fő elemeit a gyerekek (vagy az újságíró?) a propaganda által sugallt jövőképből vették át: „A mi falunk képe is gyökeresen megváltozik az ötéves terv végére... Hatalmas táblákban hullámzik a sárga búzatenger, fehér gyapot, gumipitypang, kenaf díszlik a határban... A mezei munkát mindenütt gépek végzik... Kombájn arat, csépel, traktorok szántanak utána... A pocsolyák helyén egészséges fürdőház készül a dolgozóknak... A faluban a házak száma 30-40-nel szaporodik. A házak, a lakások egészségesek. Az udvarokról a trágyadombok, a szalmakazalok eltűntek, helyükbe virágos-, veteményes- és gyümölcsöskertek települnek... Az új házak mellett a tsz épületei is szaporodnak. Új istállók nőnek ki a földből. Artézi kutak létesülnek. Kultúrotthont kap a tsz. Minden házban villany világít, rádió szól. A kultúra fellendítésére megindul a mozi. A könyvtárunk szórakozást nyújt öregnek, fiatalnak... " 3 A tsz teremtette jólét jelei: az új lakóház, a frissen vásárolt bútor és a motorkerékpár a propaganda jelképrendszerének állandó elemei voltak éppúgy, mint a szellemi gyarapodás mutatójának tartott rádió, könyvtár, mozi és kultúrház. 4
