Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti terményvásárok, mint a XIX. századi nagytáji munkamegosztás eredményei

vásárló fut össze. Megfigyeltem, hogy három óra alatt tíz szekér érkezett." - a város falain belülre. A XIX. században már dinnyetermesztó" tájakon nőtt és hízott, a nagyszerű és nagymennyiségű gömbölyű termés. Nagy dinnyefogyasztó volt Pest városa is, ahová Hevesből, Jászkunságból szállították az ízes csemegét. A XIX. század közepén a városban négy helyen alakítottak ki dinnyevásárt, a Kerepesi úton, a Széna-téren, a volt vágóhíd alatti parton, és a Duna-parton hosszában a görög templommal szemközti területen. A sárgadinnyét pesti gyümölcsös kofák árulták. A dinnyét a Csepel-szigetről, Ráckevéról, az alföldi pusztákról a Dunán hozták, ezrét rakták a Dunapartra, míg a kunságiak, a nagy és kiskőrösiek szekérrel hozták Pestre a kerek árut. De dinnyét termesztettek ekkor a Rákosmezei homoktalajon is. A legnagyobb dinnye 26 fontot nyomott, nemegy fél mázsányi nagyságúra nőtt, így szerzett örömöt fogyasztójának. John PAGET angol utazó, aki később Erdélyben telepedett le, utazási beszámolójában így emlékezett meg a Duna-Tisza közi dinnyetermesztés mértékéről: "A görögdinnye országában jártunk, s éppen dinnyeérés idején. Bár e pompás gyümölcs igen rövid ideig áll el, s csak frissen fogyasztható, errefelé sokat termesztenek belőle. Egy részét itt helyben elfogyasztják az emberek, a gyerekek és a disznók, mert többnyire ezek is jelentkezni szoktak a maradékért, a többit pedig a Tiszán és a Dunán szállítják el Pestre, Pozsonyba és Bécsbe. Pestre annyi sok dinnyét visznek fel a folyón, hogy a szeptemberi vásárt dinnyepiacnak, Melonen Markt-nak is szokás nevezni. Egy igazán jó, emberfej nagyságú görögdinnyéért két angol penynek megfelelő összeget kérnek az Alföldön. El sem tudom mondani, milyen pompás lakoma nagy hőségben egy görögdinnye, poros úton utazónak meg különösen jólesik. Több magyar szerző szerint a dinnye a gondviselés különös kegye a puszta számára, s az ottani rossz vizért kárpótol. A sárgadinnye is kitűnő errefelé, s még a görögdinnyénél is olcsóbb." A dinnye a XIX. század végén is fontos cseretermék volt, pl. a Bükk déli lábánál, tűzifa ellenében. 17

. A másik fontos népélelmezési cikké a káposzta vált. A paraszti és a kisnemesi háztartásokban, a konyhákban nagyon sokféleképpen készítették el, alapélelmiszernek mondható a XVIII - XIX. században országszerte. Frissen és savanyítva elrakva csiUapította az éhes gyomrokat a belőle készült sokféle étel. NAGYVÁTHY János, a gazdasszonyoknak írt szakkönyvében Simon-Juda napja körüli tennivalónak ajánlotta a káposzta száráról történő levágását és a káposztiskertből beszállítását. Ebben az időben tartották a nagy káposztavásárokat. Országos hírű volt a párkányi SimonJuda napi káposztavásár. Ezt a vásárt a helyiek 1546-tól származtatták. Szombaton kezdődött a népi sokadalom, és kezdetben 8-10 napig is eltartott és beletorkollott a november 5-i Imre hercegi búcsúba. Ez a vásár mozgatta meg Csallóköz, Vág- és Garamvölgye káposztatermelőit és hatósugara a fél országra kisugárzott. Ezért lehetett, hogy a XIX. században itt a hídtól egészen az un. Brenner-bányáig húzódó