Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)
CSOMA ZSIGMOND: Der Einfluss und die Verbreitung der deutschen und deutschprachigen Weinbauliteratur in Ungarn, während der Landwirtschaftlichen Revolution
Neckar, an der Rems und Enz für Weingärtner und andere Weinbergsliebhaber beschrieben aus Gründen hergeleitet und mit practischen Anmerkungen erläutert nebst. Stuttgart. SÜLE S. 1964.: Kisszántói Pethe Ferenc /1763-1832/. Budapest VÁVRA, M. 1971-1972.: Die Bedeutung von Ferenc Schams für den Weinbau der Welt und besonders für die mährischen Weinbau. In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei /Mitteilungen des Ungarischen Landwirtschaftsmuseums/. Budapest 349-355 .p. WELLMANN I. 1979.: A magyar mezőgazdaság a XVTH. században. /Die ungarische Landwirtschaft im 18. Jahrhundert/ Agrártörténeti Tanulmányok 6. /Agrarhistorische Abhandlungen 6./ Budapest. WIEGAND, J. 1764-1766.: Der wohlerfahrene Landwirth, oder vorläufige Anleitung wie die Landwirtschaftsökonomie, nämlich der Feldbau, der Wiesewachs, die Hutweyden, die Waldungen... Leipzig. WIEGAND, J. 1769.: Anleitung zu einem österreichischen Land-und Hauswirtschaftskalender. Wien. WIEGAND J. 1771 und 1774.: Handbuch für österreichische Landjugend, zum Unterricht einer wohlgeordneten Feldwirtschaft. Wien. ZUBER M . 1915.: A hazai németnyelvű folyóiratok története 1810-ig. /Die Geschichte der heimischen deutschsprachigen Zeitschriften bis 1810./ Budapest. A NÉMETNYELVŰ ÉS A NÉMET SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI SZAKIRODALOM BEFpLYÁSA ÉS ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON, AZ "ÚJKORI MEZŐGAZDASÁGI FORRADALOM" IDEJÉN (18.SZ. VÉGE -19. SZ. ELEJE) Az osztrák merkantil gazdaságpolitikának, a felvilágosult abszolutizmus uralkodóinak jó adófizető alattvalókra volt szükségük. Ez a törekvés a szőlészet-borászat területén is megmutatkozott, ami a korabeli szakirodalomban is tükröződött. A racionalizmus polihisztor képviselője, Bél Mátyás volt ebben az időben, az a szerző, aki a magyarországi borvidékek leírásában és ennek a munkának az irányításában óriási vállalkozásba kezdett. Tanítványa, Matolay János, mestere útmutatásai alapján dolgozott fel több magyarországi borvidéket, szakirodalmi ismeretekkel. A francia Chaptal és Rosier nagyhatású szakkönyvei mellett a német Sprenger, Balthasar, Bronner, Johann Philip, valamint az osztrák-stájer Wiegand Johan, Helbling, Heintl, R. Fr, Hechley, Trümmer, Metzger, Babo, Rubens, Trümmer szakírói munkásságát ismerték a magyarországi mezőgazdasági /szőlészeti-borászati/ szakírók, Hohberg és Krünitz alapvető munkái mellett. Ortlieb, Ruland, Duhamel, Gabridel, Walther és Bidet is ismert szerző volt Magyarországon ebben az időszakban. A magyarországi szakírók nemcsak ismertették és megírták szakcikkeiket, könyveiket a német és németnyelvű szakirodalom alapján, hanem azok megállapításaival vitatkoztak, bírálták eredményeiket és a megújuló magyarországi szőlészet-borászatban állandó példaként, követendő értékként emlegették az ezekben a szakkönyvekben rögzített tudományos eredményeket. Ezért megállapítható, hogy a
