Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

1. ábra. Archaikus faépítkezés területe az egykori nyugat-magyarországi szőlőhegyeken (1870 körül). I. Vas vm., II. Zala vm., III. Somogy vm., IV. Tolna vm., V. Baranya vm. 1. Kőszeg, 2. Rohonc, 3. Szombathely, 4. Németújvár, 5. Zalaegerszeg, 6. Kaposvár, 7. Veszprém. Az a népi szólás, hogy „a föld termi - a pince csinálja a jó bort", kutatási területemen is ismert. Bár a nyugat-magyarországi szőlőhegyek közül több középkori eredetű, a szőlőhegyek mai arculata a 18.-19. század elején formálódott ki. A19. század végi fíloxéra nagyrészben kipusztította a szőlőket, azonban részben a direkttermő szőlőfajták nagymértékű elterjedésével Dél-Vas, Zala és Nyugat-Somogy megyékben a kötött talajú szőlőhegyeken a termesztés és borfeldolgozás nem szűnt meg. Területünkön több jóhírű, híres szőlőhegyen érett a bor kisnemesi parasztpincék mélyén. így Kőszeg-Rohonc-Gleichenberg vonalában az Alpok nyúlványai lesüllyedésével keletkezett törésvonal mentén vulkáni eredetű talajokon jó szőlőtermő vidékek jöttek létre: Rohonc, Kőszegszerdahely, Velem, Pogány, Cák, Vashegy, Szentkút környékén. (Ez utóbbiakat Rohonctól - Vashegy - Szentkút - Németújvárig - nevezik ma Burgenlandban a „Pinka-völgy-i vörösbor útnak (Die Pinkataler Weinstrasse)"). De viszonylag jó minőségű bort termettek őrségi viszonylatban a kapornaki, kercaszomori szőlőhegyek, de a Senyeháza, Dávidháza, Kerca határába eső Kishegy is. Vas megyében a biborczi és a nikolai hegyek termettek - már a „Mindenes gyűjtemény" által is 1790-ben - említésre méltó borokat. Ezeken a szőlőhegyeken az általános faépítkezésnek megfelelően különböző fafalazatú pincék álltak.