Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

PINTÉR JÁNOS: A szőlőterület alakulása Magyarországon a XIX. század végétől a II. világháborúig

messze lemaradva következnek a Duna-Tisza közi, nyírségi és Szeged környéki homokterületek. Sőt, amíg Bács-Kiskunban több mint kétszer, Pest illetve SzabolcsSzatmárban másfélszer akkora lett a szőlők területe a két időpontban, Csongrád esetében az 1913. évi 50 % körüli emelkedés 1935-ben csökkenésre változott, s csaknem visszajutott az 1895. évi szintre. Természetesen a hegyi szőlők, így a Heves megyében lévők területének dinamikus növekedése sem cáfolhatja azt a tényt, hogy Magyarországon 1935-ben a szőlő 66,8 -a helyezkedett el sík vidéken, ebből 51,4 % homoktalajon, míg a hegyi szőlők 33,2 %-ot tettek ki.

24 De nézzük a másik végletet. 1895-höz képest 1913-ban a csökkenés Nógrád (44,6 %-kal), Baranya (40,9 %-kal) és Vas megyékben (38,4 %-kal) volt a legnagyobb. Még nagyobb lett a visszaesés 1935-re. Ekkor 1895-höz képest Békésben 62,6 %-kal, Vasban 58,2 %-kal, Baranyában pedig 43,9 %-kal csökkent a szőlők területe. Általánosságban elmondható, hogy az 1913. évi adatok emelkedése országosan is számottevő, hiszen a mintegy 23 %-os növekedés csaknem 70.000 kh szőlőterületet jelent, ez pedig - ha valamihez hasonlítani akarjuk - közel azonos a főváros mai területével. Ehhez a változáshoz döntő mértékben hozzájárult az ún. szőlőrekonstrukciós törvény (1896: V. t.c.).

25 ; A két világháború között már csökkenést tapasztalhatunk 1913-hoz képest (a 6 %-os visszaesés csaknem 20.000 kh-t jelent). Ez összefügg a külső piacok elvesztése és belső felvevőpiac csökkenése, valamint az 1929-33. évi gazdasági világválság miatti sorozatos szőlőtelepítési tilalmakkal, és a szőlőre kedvezőtlen időjárási viszonyokkal. Ez utóbbiak közül legkirívóbb az 1929. évi fagykár, amikor egyes becslések szerint mintegy 12.000 kh-val csökkent a szőlőterület.

26 A szőlőterületek alakulásáról, változásáról alkotott képünket tovább színesíti, ha az ország szőlőtermelő településeit egyenként vesszük szemügyre. A három statisztika segítségével azt vizsgáltuk, mely községek, városok határában volt ezekben az esztendőkben legalább 100 kh nagyságú az ottani összes szőlők területe.

27 Az aprólékos és hosszantartó kutatások után kiderült, hogy Magyarországon 1895-ben 771, 1913-ban 756, 1935- ben pedig 725 település mondhatta el magáról, hogy legalább 100 kh szőleje van. Közülük 1895-ben 24,1913-ban viszont 51 (ebből 22 Bács- Kiskunban), és 1935-ben már 80 településen volt volt 1000 kh-nál nagyobb a szőlőte24 MAGYARORSZÁG... AZ 1935. ÉVBEN 1938.105. köt. 10-1 l.*p. 25 1896: V. t.c. a phylloxera által elpusztított szőlők felújításának előmozdítása tárgyában 26 TAKÁCS Á 1942.22.p. 27 Mindhárom évben a települések akkori nevét és jogállását vettük figyelembe, s nem a jelenlegit, így a későbbi tömeges község-egyesítéseket, városokhoz való csatolásokat nem vettük figyelembe. Egyetlen példa: a főváros nem mai területével szerepel, hanem a korábban önálló községek, városok nélkül. így például Budafok, Csepel, Soroksár, Rákoskeresztúr tekintélyes nagyságú szőlőterületeit ezeken a neveken vettük figyelembe, s nem Budapestnél.