Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Pálmány Béla: Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797—1851)
egyéves sertést, továbbá 118 malacot, 1815 augusztusában 47 öreg és 187 egy- vagy kétéves disznót valamint 42 malacot tartott a „méltóságos uraság" a sertésnyájban, míg az uradalomban alkalmazott tiszturak és cselédek tulajdonát képező sertések — ártányok, maglók száma 84-et, a malacoké 45-öt tett ki. Fél év múlva, a tél beálltával a takarmány hiánya miatt — 1816 januárjában párját ritkítóan hideg idő volt az országban — Forgách József a Felső-Tisza vidékén fekvő mándoki uradalmába hajttatta kanászával 250 db „nyájsertését" és csak 174 disznót és malacot hagyott Szécsényben.22 Mindez élesen kimutatja a sertéstenyésztés fejlesztését gátló egyik fő okot, a táplálékhiányt. A másik okot — Éber Ernő nyomán - abban látjuk, hogy a grófi család számára sem volt olyan úri foglalatosság a disznótartás, mint a svájci tehenek, a selyembirkák, vagy az urasági lovak gondozása.23 Ebben a korban a sertés illetlen szónak számított, a számadásokban is csak a mentegetőző s. v. (sermone volgo) jelzés után írták le a sertésnyáj szót. Nem sokat törődtek a tenyésztésével, az volt csak a fő, hogy legyen elég szalonna, sonka, és kolbász az asztalon, az eladás is másodrendű dolog volt Forgách József számára. Lovakat egészen a XVIII. sz. legvégéig csak luxuscélokra tartottak az uradalomban. 1762-ben szép kőistálló épült az úri hátaslovak és a hintó elé fogott paripák számára.24 Az özvegy grófné, Nádasdy Erzsébet például hatlovas „lajb" kocsival járt.25 A gazdatisztek számadásaiban nem tüntették fel szám szerint az urasági lovakat, csak az eléjük vetett széna és zab mennyiségéről kellett elszámolniok.26 Először az 1797-es birtokfelmérés említ 4 db majorsági hámos lovat, továbbá egy ménesben (in equatio) 35 lovat — 1 öreg csődört, 2 kétéves mént, 17 öreg és 13 egy—hároméves kancát, 2 paripát — gondoztak. 1805-ben 12 db majorsági „másodosztályú" lovat, továbbá 18 öreg és 22 egy—hároméves ménesbeli lovat, 1808-ban pedig összesen 65 lovat (11 első- és 15 másodosztályú majorsági, továbbá 39 ménesbeli jószágot) írtak össze.27 1813-ban készült az utolsó részletes kimutatásunk a gazdaságbeli lóállományról: az év elején 13, az esztendő végén 19 herélt igáslovat dolgoztattak, míg a ménesben 1 csődört, 15 másod-negyedfű mént, 13 öreg és 15 növendék kancát ápoltak. Az esztendő folyamán 4 kiscsikóval szaporodott az állomány.28 Az 1764-ből fennmaradt urbárium és a XVIII. század elejétől meglevő megyei rovásösszeírások jobbágyi állatállományt rögzítő adatai bizonyítják, hogy a szécsényi Forgách-uradalomban későn, a jobbágyoknál legalább másfél évszázaddal később kezdték a lovakat gazdasági célból alkalmazni és még ekkor is a legkevésbé jelentős ágazat volt a 22 Uo. Számadások (1813—1816). 23 ÉBER E. 1961. 177. és 181. p. 24 OL P 1882 Forgách cs. lt. 14. t. Szécsényi ur. Számadások (1762). 25 NmL XII. 1. SZFR II. (1779). 26 A XVIII. századi kasznári számadásokban számos adat utal az „urasági lovak" fogyasztására. 27 OL P 1882 Forgách cs. lt. 14. t. Szécsényi ur. Összeírások (1797) és Számadások (1805, 1808). 28 Uo. Számadások (1813).
