Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Balázs György: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében
Mint láttuk, hazai említéseink a tiprómalmokról a 16—17. századtól kezdődnek, s általában a különösre figyelés, a kuriozitás iránti érdeklődés nyilvánul meg a korai leírásokban. Mindenesetre ismert malomtípusaink között nem lehetett nagy aránya a megjelenését követő évszázadokban sem. Statisztikák később sem említik külön e típust, egyedül a Balaton környékéről említi Jankó J., hogy több tiprómalom is volt ott.89 Nem érthetünk tehát egyet Endrei W. azon megjegyzésével, mely szerint hazánkban — bármely időben is — gyakori lett volna,90 inkább arról van szó, hogy az ismertebb típusok leírását nem tartották kézenfekvőnek, s a kevésbé ismertek, a különlegesek ragadták meg a figyelmet.91 Állításunkat igazolja J. W. Roth egy megállapítása: „A ferdén vagy rézsútosan fekvő tiprókorongos tiprómalom, amit röviden ökörmalomnak neveznek, s amit az összes bécsi serfőzdében malátatörésre használnak, éppen úgy egy nagyobb építményt, és meghajtásra még nagyobb számú állatot kíván, mint egy jól felszerelt ló vagy ökör hajtotta malom, ahol az állat a vízszintesen fekvő nagy fogas- vagy csillagkerék alatt vagy fölött húz, vagy tol (?), s mely utóbbiaknak használata Magyarországon és a Bánátban általános."92 J. W. Roth idézett megállapítása a bécsi serfőzőkben használatos tiprómalmokról, valamint a Kiss L. által a hódmezővásárhelyi serfőző tiprómalmáról közöltek arra mutatnak, hogy nálunk is használhatták szélesebb körben maláta őrlésére az élőerővel hajtott őrlőszerkezetek ezen típusát. Megerősíteni látszik ezt Bevilaqua Borsodi B. egy adata (vagy inkább következtetése), melyet a magyar serfőzés történetéről írott müvében közöl.93 Az Országos Levéltár tervtári anyagában található, mintegy 60 serfőzőház terve (elsősorban kincstári, kamarai birtokokon, nagyobb uradalmakban lévőké), melyek közül állati erővel működtetett malátaőrlő berendezése volt 9 db-nak (a tervekről nem mindig derül ki, megépítették-e, illetve, hogy ugyanúgy épültek-e meg, mint azt a terven látjuk). E tervek nagy része a 18. század végén keletkezett, többnyire a Délvidékről való kamarai birtokok (Bács, Torontál, Arad megyék) serfőzőire vonatkoznak (Óarad, Óbecse, Arad, Törökkanizsa, Újvidék, Apatin, valamint Nagyszombat és Tokaj). Az állati erővel működtetett malmok közül legnagyobb számban a szárazmalmok szerepelnek, a terveken kör alakú épülettel, „Trocken muhi", „Mühl", „Mill" megjelölésekkel, illetve a küllős nagykerékkel jelölve, egy-egy rajzon metszetben 89 JANKÓ J. i. m. 248. 90 ENDREI W. 1959. 192. 91 V. ö. GÁTHY J. 1832. 72. 92 J. W. ROTH, 1793 14. 93 BEVILAQUA BORSODI B. 1931. a tabáni serfőzőház 1791-ből való leltára, s az 1797-ből való leírása egyaránt említ „egy ökörre való malmot", melyhez egy 16 ökörre és egy 8 lóra való istálló is járult, i. m. 819., 824. Az „Ochsenmühle"-ként említett őrlőszerkezetet Bevilaqua Borsodi B. ökrök, bivalyok által működtetett taposómalmoknak véli, ahol az állat nagy forgódobban jár — ilyen szerkezettel a kisebb erőkifejtést igénylő vízemelő szerkezeteknél találkozunk, v. ö. H. BRUNNER—. K. MAJOR, 1972.
