Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcsfajok és fajták a XVI—XVIII. században Magyarországon (Forrás- és adatközlés)

Körte fajták — Ánizs körte: 1635: Ánizs körtvély (Beckó, Körmöcbánya, TörtTár. 1880. 773.) — Apró körte: 1685: „Lictarium. . . Apro Körtvélyböl vas. 1. (Erdélyi fejedelmi udvartartási iratok SzT. 1 : 368.) — Apró muskotály kör te: 1667: „Apró-muskotal (Körtvély), pézma szagú, jó édes: egy-felól sárga, más felöl szép vörös, nem tart sokáig." (Lippai 151.)

48 — Árpával érő körte.^ 1590: Pyrum praecox-Árpauel eró Kőrtueli (SzikszF. 33.) 1611: Árpával eró körtvély — Pyrum praecox (MA. 8—9.) 1667: „Árpával eró, sárga kerekded, valamennyire kásás, nem tart sokáig". (Lippai 151.)

49 — Babka körte: 1667: „Babka körtvély; egy felöl vörös, más felöl szürke szabású: ez-is köves, de ha áll, jó édes leves, eltart uijg-is, nemigen nagy." (Lippai 152.)

50 — Bergamot körte: 1632: „Pergamot körtvély." (Beckó, Pozsony. TörtTár. 1880. 774.) 1633: „A vad körtvélyböl bergamotot, vagy kármánykörtvélyt nem aszal." (Pázm. préd. 701. in: NySz. 417.) 1636: „Egerből hozattam egy néhányféle Körtvély ágokat: . . . Ao 1636. 31 Marty ezeket oltottam. . . Pergamot körtvélyt" (Beckó, TörtTár. 1880. 774.) 1636: „Dywék-Ujfalubol Pergamotot." (Beckó, Divékújfalu. TörtTár. 1880. 774.) 1643: „Ao 1643. Pozsonbul hozattam. . . Pergamotot." (Pozsony, Beckó. TörtTár. 1880. 774.)

51 48 Feltehetően azonos a kis szegfűkörtével, melyet 1762-ben jegyeztek fel (Bogdán I.—Geday G. 1971. 337.) 49 ..Árpaérő, Árpával együtt érő. így nevezik azon korai körtefajt, mely tavaszi árpával egyszerre szokott érni, mely hasonlat szerint van búzaérő és rozsérő nevű körte is." (CzF. 1862. 1 : 342.) 50 Talán a szlovák babka „csekély pénz" jelentésű szóval függ össze, mely a házalók „babkar" nevének alapja. így esetleg olyan körtéről lehet szó, melyet házalók szállítottak és adtak el. (Vö. M Ny. 40 : 28, Kniezsa I. 70.) „Babka: parányi pénznem, mely ma csak névszerint ismeretes. Átvitt értelemben legcsekélyebb ár, becs, érték." (CzF. 1862. 1 : 370.) 51 A bergamot körték feltehetően Bergamóból származnak. Az itáliai fajták a reneszánsz korszakban kezdenek meghonosodni, hazánkban többnyire német közvetítéssel. A bergamot így gyakran pergamotnak, vagy pergamentnek nevezik. (Lásd. Bogdán I.—Geday G. 1971. 333. és Rapaics R. 1940. 194.) Lippai is két féle bergamot körtét ismertet a nyári és a téli változatát. Mednyanszky is beckói kertjébe bergamot és nyári bergamot fajtákat ültetett. 1762-ben a Sáros megyei Peklinben a következő változatait írták össze: csíkos lapos bergamot, fényes elálló, francia elálló, francia zöld, frankensteini-, hosszú zöld és sárga-, húsvéti-, Keleti pöttyös-, muskotályos-, narancsízű-, párizsi elálló, sárgahúsú jó-, spanyol-, szürke piroshasú nagy-. A Bergamot-fajták fordulnak elő a leggyakrabban, de ezek többsége helyi elnevezés és az irodalomban nem találhatók.