Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Knézy Judit: A somogyi parasztság gazdálkodásának és táji csoportjainak változásai (1850—1914)

Zselic erdős-dombos vidékén a néprajzi szerzők által idesorolt 46 község települt.

74 Ezek népe lényegében három táji, néprajzi csoporthoz tartozott. A tájegység északi és nyugati felében és peremén nagyrészt jobbmódú, református többségű és leginkább folyamatosan lakott népű falvak sorakoztak. A katolikusok nagyobb része beköltözött, s minden tekintetben alkalmazkodniok kellett községük életéhez. Házassági, munka-, vallási (búcsú), árucsere viszonyaik révén a falvak szélesebb körével teremtettek kapcsolatot, mint a református gazdák. A terület elsősorban az állattartásnak kedvezett. A magas domboldalakon csak ökörrel tudtak földet művelni, más területeken már a ló volt az igásállat. Kadarkút vásárai, piacai a lókereskedők, kupecek tevékenységének adtak lehetőséget. Hedrehelyen elég jó búza termett. Általában jelentős sertésállománya volt e falvaknak, a kondák az 1920-as évekig egész éven át kijártak, az ólak elé még kifutót sem kellett építeni. A baromfi az eperfán hált, vagy a sertésól padlásán, elég későn kezdték el a veremólak készítését.

75 A zselici szőlőhegyek — a megfelelő fajták hiánya s a borkezelés igénytelensége miatt — sosem adtak nevezetesebb bort, bár szeszfokuk a direkttermő fajták előtt elég magas volt. A szőlőhegyek egyszersmind jó kaszálókat, gyümölcsösöket is jelentettek. A területen belül kissé elkülönült Szenna, Zselickisfalud, Patca és Szilvásszentmárton, nem utolsó sorban gazdálkodása, életmódja, népművészete hasonlósága alapján. Az aránylag legszegényebb és legelmaradottabb Szenna népe kénytelen volt a főbb gazdálkodási ágak mellett fokozottabb mértékben piacozni, kereskedni, a kisebb pénzszerzési lehetőségeket is kihasználni. Különös tehetséggel dolgozták fel a fát épületnek, bútornak, konyhaeszközöknek, szerszámoknak,

76 az asszonyok fehér hímzések és színes hímű szőttesek készítésében élték ki alkotókedvüket. Adtak is el szőtteseket, s mikor a házi fonású fonal helyett a gyári pamut vált divatossá, a szennaiak ezzel is kereskedtek. Többfelé egyes szélesebb szőttes hímek elterjedését a szennaiaknak tulajdonították. A Zselic délkeleti, déli felében nagyrészt jómódú német eredetű falvak találhatók, többségük Baranyához tartozik. Szigetvár közelsége előnyösen hatott gazdálkodásukra. Szorgalmuk, tisztaságuk például szolgált a környező magyar falvak népeinek. Erdei munkájuk, fafeldolgozásuk, iparos, háziipari tevékenységük hatássahvolt a szomszéd területek életére, tevékenységére. Az északi, északkeleti részen tisztán katolikus, aránylag szegény népességű falvak csoportja telepedett meg. Saját háztartásuk ellátásán túl mellékkeresetre szorultak, részben aratásra, részben favágásra, erdőtelepítésre. Náluk is kialakultak a fafeldolgozás módjai, de ők elsősorban eladásra dolgoztak, míg pl. a szennaiak a saját használatukra. A fafeldolgozásnak volt olyan ága, amelyet a területen csak a magyarok űztek, („vella és talicska csináló"), volt, amit csak a németek

77 (esztergályos). 74 GÖNYEY Sándor, 1931. 89—110. 75 Csepinszky Mária válasza Zselickisfalud és Szilvásszentmárton paraszti gazdálkodásának változásáról kérdőívemre. MMgM. Adattára IV. 559. 76 KNÉZY Judit, 1981. 36—40. 77 ERDŐDI Gyula, 1981. 113.