Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Knézy Judit: A somogyi parasztság gazdálkodásának és táji csoportjainak változásai (1850—1914)

körülmények, a feudális maradványok (pl. szőlődézsma további szedése) ellenére a falusi lakosság életmódja, anyagi kultúrája ekkortól nagyobb ütemben változik meg. Ugyancsak átalakult a tudatuk, magukról vallott felfogásuk is. Ez az a korszak, amikor országszerte kiszínesednek a viseletek, s a falusiak szinte hivalkodva hordják a parasztos, ún. „pógár" öltözéket. A parasztcserép-, fa- és rézedények mellé egyre inkább felzárkóznak az öntöttvas, keménycserép, porcelán, bádog edények. Átalakul a tüzeléstechnika, a füstöskonyhák helyett szabadkéményeket, az egyetlen lakószoba mellé már ún. szép szobát is építenek. Ebben a folyamatban a Sió, Koppány, Kapós mente, egyszóval a Külső-Somogy egy lépéssel (40—50 év) előrébb jár, mint a Zselic és Belső-Somogy. Az indulás nagyon nehéz volt a levert forradalom után, az önkényuralom idejében nemcsak a jobbágyfelszabadítás felemás rendelkezései miatt, hanem mert a szabaddá tett parasztok számos módon továbbra is ki voltak szolgáltatva az ügyes uradalmi ügyvédeknek, tiszteknek, s a volt földesurak érdekeit védő törvényhozásnak. A korabeli tudósításokból az derül ki, hogy létbizonytalanság érzése kerítette hatalmába a falvak népét, faluközösségeket. Az 1850-es évek számos gazdasági nehézségéről beszámoltak a korabeli újságok. 1853-ban így elemzik a háromnyomásos rendszer hátrányait: „Somogyban a három nyomásos ugarrendszer divatozik még ott is, hol a földek tagosítva vannak, mert mindamellett a földek szanaszét fekvése, a sertésjárás és közlegelő miatt váltógazdálkodásra gondolni sem lehet. A föld egyharmadát ugarban hevertetni, a szomszédhoz hasonló magot vetni, a vetést és a takarítást vele együtt tenni...", ezek a kényszerek hátráltatják a szabadabb gazdálkodást.

10 A gabona rendszerint a távoli veszprémi piacon kelt el leginkább. Értesülhetünk arról is, hogy a gabona nyomtatása milyen mértékben elterjedt Somogyban: „általában rossz szokása az a somogyi népnek, hogy letakarított gabonáját nyomtatás végett udvarára szokta hordani".

11 Későbbi adatokból kiderül,

12 hogy a cséplésnek is megvolt még a maga szerepe. Kisebb mennyiségű gabona esetén nem került sor a nyomtatásra; a tetőfedéshez való rozsszalmát is, de a vetőmagnak valót is többnyire csépelték. A tehetősebb gazdák munkaerőhiánnyal küszködtek, mert napszámba nem kaptak embert: „Somogyban a napszám mondhatatlanul drága, s mintegy a sok eső miatt mindenben hátramaradtunk, a saját mezején is ezer teendőt találó nép még fölcsigázott árért sem megy napszámba." Akik elmennek a nyári aratási és egyéb munkákra, nem biztos, hogy egész évi kenyerüket megszerzik, mert a téli „heverőnapok" felemésztik keresetüket. Fuvarozással több pénzt lehetett keresni, s aki pénzt akart félre tenni, „nyáron át terhet szállítani, s így mezei munkáját elhanyagolni kénytelen" volt.

13 10 Gazdasági Lapok, Tárca rovat 1853. aug. 14. 393. 11 Témám feldolgozásához korábbi gyűjtéseim alapján összeállítottam egy kérdőívet: „Paraszti gazdálkodás és szemlélet változás a XIX. század második felétől.. ." Erre több külső munkatárs küldött be választ. Az idézett adat Kiss József Darányból küldött válaszából van. 13 Gazdasági Lapok, Tárca 1853. aug. 14. 393.