Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Mártha Zsuzsanna: A baromfi és termékei a magyar külkereskedelmi forgalomban az 1920-1938. években

nak, valamint a baromfitartás sok más részletkérdésének a pontos megállapítása. Hiányzanak a hosszabb időn át rendszeresen vezetett tenyésztési-termelési feljegyzések, pedig a következtetések levonásához szükségesek lennének azok, de — ritka esetektől eltekintve — ilyenek nem készültek.

9 Az országos baromfiállományból a tyúkokénak nagysága, akár napjainkban is, meszsze meghaladta a többi baromfifajét együttvéve. A tyúktenyésztés jelentőségét emeli kettős (hús és tojás) haszna, a tyúkok tollhozamának jelentősége azonban elenyésző. A tyúktartás Magyarországon a múltban nem volt hús-, illetve tojástermelésre profilírozva, a kettős haszonvétel majdnem mindig együtt járt. A csak hús- vagy csak tojástermelésre törekvés a mezőgazdálkodással közvetlenül össze nem függő, néhány éven át divatban volt monokultúrás, többnyire városszéli telepekre korlátozódott. A baromfihizlaldák vásárolták a sovány baromfit, maguk nem tenyésztettek. A tyúktartás hasznából elsődleges a tojástermelés jelentősége volt, mert ez állandóbb bevételi forrásként jelentkezett, míg a vágni való csirke és a levestyúk nagyobb arányú értékesítési lehetősége az évnek csak bizonyos hónapjait jellemezte. Az ország baromfiállománya valamennyi fajnál a többé-kevésbé állandó nagyságú törzsállományból és az év közben jelentősen változó létszámú szaporulatból állt, ez utóbbinak mennyisége az egyes években is gyakran változott. A szaporulat kisebb része a kiselejtezett tenyészbaromfi pótlására szolgált, nagyobbik részében piacra vagy házi fogyasztásra került. Ehhez képest az év más-más időpontjában összeírt baromfiállomány mind nagyságában, mind kormegoszlásában lényegesen különbözött egymástól. Sok függött attól, hogy az összeírás az évnek melyik szakában történt: az elején-e, amikor legkisebb volt az állomány vagy a tavaszi keltetések után, amikor tetőzött vagy késő ősszel, amikor a növendékek java részét a tenyésztők már eladták vagy elfogyasztották. A magyar baromfitenyésztés 1920-1938. évi fejlődésének és mindenkori állapotának felmérése tehát eléggé bonyolult feladat, mert nem állanak rendelkezésre az egymással jól egybevethető statisztikai adatok. Időszakunkban két alkalommal tartottak országos baromfiösszeírást, mégpedig az 1928. május 1-i és az 1935. február 28-i időponttal.

10 A tojóállomány nagyságát egyik 9. SchwengL. 1938. 50-51. 10. MSÉ 1928. 1929. 104-106. MSK Lj sorozat. 100. kötet. MSKÚj sorozat. 112. kötet. Az egykori Magyar Gazdaságkutató Intézetben az 1930-as évek második felében kidolgozták a különféle állatállományok nagyságának becslésére vonatkozó reprezentatív statisztikai felmérés módszerét. A baromfiállomány ilyen felmérésének szükségességét elsősorban a kapott adatoknak a jövőbeni külkereskedelmi tárgyalásokon célszerű felhasználásával támasztották alá. Az exportálható baromfi mennyiségének kalkulálásánál ugyanis ismerni kell azt az árumennyiséget, amely a közelebbi jövőben előreláthatóan piacra kerül Enélkül aligha alkothat a külkereskedelem képet magának arról, hogyan alakulhat a következő évben baromfiból és tojásból a kivitel. Ilyen statisztikai próbafelvételt a Földmívelésügyi Minisztérium és a Magyar Gazdaságkutató Intézet 1940-ben együtt végzett: Bicskén, Dunaszerdahelyen, Zagyvarékason és Békéscsabán. A Magyar Gazdaságkutató Intézet Békéscsabán 1940. február 19-től június 16. napjáig 18 baromfitenyésztővel próbafelvételt tartott. A baromfitartók rétegmegoszlása a következő volt: négy földnélküli munkás (23%), két 1-5 kat.holdas törpebirtokos (11%), két 5-20 katholdas kisbirtokos (11%), négy 20-50 kat.holdas kisbirtokos (22%), hat 50 kat.holdon felüli kisgazdasággal rendelkező birtokos (33%). Ezek a baromfitartók