Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Kovács Miklós: Adatok a takarékmagtárakról
A gabonatárolás módja elavult volt. Néhány uradalomtól eltekintve, a gabonát általában vermekben tárolták. 3 Ezekben a nyílásuknál és a fal mellett a gabona könnyen megdohosodott, jó állapotban sokáig nemigen volt eltartható. A vermekből kikerült gabona kivitelre nem volt alkalmas. Akadályozta akivitelt a tengelyen való szállítás drágasága is; rövid távolságon túl nem fizetődött ki. A korabeli utak állapota is nehezítette a szállítást. Rendes körülmények között jelentékeny mennyiségű gabona nem került kivitelre, az országos termésnek csupán kis töredéke. A kivitelt az ország néhány nyugati (Sopron, Nezsider, Nagyszombat) és dunamenti városa (Győr, Komárom, Buda, Pest) bonyolította le. Még egy-két központi piacú város — Debrecen stb. — forgalma volt gabonában számottevő, de inkább a jelentős belső fogyasztást szolgálta. A lakosság gabonát nem termelő, jelentékeny része a helyi piacon szerezte be azt, jobbára nem pénzért, hanem cserekereskedés révén. A paraszt saját jobbágytelke termését maga élte fel, a feleslegét helyben, főleg csere útján értékesítette. 4 A nagybirtok készletei, valamint a tizedgabona kerültek csak eladásra, nem annyira a városi lakosság - annak jórésze maga is foglalkozott földműveléssel -, mint inkább a katonaság számára. A hazai gabonatermés fő vásárlója a hadsereg volt. A katonaság gabonáját egyes városokban elhelyezett nagy magtárakban, ,,magazinokban" gyűjtötték egybe. 5 Ezekből rossz termés, elemi csapás (járvány, árvíz stb.) esetén a szegényebb lakosságnak is juttattak „életet" hatósági áron vagy ennél is olcsóbban, esetleg ingyen. A magyarországi raktárakból szállítottak gabonát a birodalom inségsújtotta országaiba, mint pl. 1771—1772-ben Csehországba és Ausztriába. 6 Nemcsak az említett juttatás, hanem a földesúri készletből való kölcsönzés is a segítés szokásos módja volt. Ugyanis rossz termés esetén, ha a „kenyérnek való" nem tartott ki az „újig", a jobbágyokat a földesúr segítette ki az új termésből megadandó gabonával, szükség idején vetőmaggal is. 7 A katonai magazinok országos jelentőségre tettek szert s később a magtárhálózat kialakításában, létrehozásában példaként szolgáltak. A másik meghatározó előzmény az előbb említett kölcsönzési gyakorlat volt. A katonaság ellátását elsősorban biztosító magazinhálózat az idők folyamán vesztett jelentőségéből, mert a XIX. században már „állomás és gyakran élelemcikk szerinti bérbeadás útján" oldották meg a katonai élelmezést. Majd a kereskedelem és közlekedés fejlődésével a katonai megazinok szerepe és jelentősége megváltozott. A század második felében a nagykereskedelem vette át a katonaság élelmezésének ellátását. 8 A meglévő maga3. Hóman B. - Szekfű Gy.: Magyar történet. 3. kiadás 1935. IV. kötet, 479. o. 4. N. Kissl.-.i.m. 5. H-Sz.i. m.480. o. 6. N. Kissl.i. m. l.H-Sz: i. m. 480. o. és a Függelék 8. OL K-168 18. t. ált. oszt. 19608/1869 FIK: A „cs. és kir. közös Hadügyminisztériumban a katonai élelmezési új rendszer megállapítása tb. Bécsben tartandó értekezlet" - 18833/1869 FIK:,, az eddigi katonai élelmezést, mely állomás és élelemcikk szerint bérbeadás útján eszközöltetett, egy új a jelenkor kereskedelmi és forgalmi viszonyainak talán inkább megfelelő' rendszerre kívánván felcserélni, üyenül oly rendszer lőn kijelelve, mely szerint az élelmezés tehetős társulatokra és kereskedő czégekre volna átruházandó, melyek terményekkel nagyban kereskednek vagy ezek forgalmát közvetítik."
