Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kiépülése a századfordulón
város közönsége kilátásba helyezi, hogy több szőlővesszőt és gyümölcsfát is ad neki ingyen" A föld- és házvételre szerződő munkás két évig „próbaidős", s vevőnek csak akkor tekinthető, ha ez alatt ellene semmiféle kifogás nem merült fel. Arról is külön passzus intézkedett, hogy a toborzott munkásoknak miként téríti meg a város a költözési költségeket. 4 9 Valójában szőlőtelepítési célokkal összekapcsolt munkásbiztosítás volt ez, hiszen a felépített tanyához igen kevéske föld csatlakozott. „Életképesebb" kisgazdaságok a korszak egyik legnagyobb parcellázási akciója nyomán keletkeztek, igaz, itt már közvetlenül nem maga a város volt a parcellázó, kezdeményező készsége, közvetett szerepe azonban nemigen vitatható. 1891. decemberében kötött Kecskemét szerződést azzal a Wéber Edével, aki korábban Jókai Mór hívására Svájcból jött Balatonfüredre, az ottani szakiskolába tanárnak. A filoxéra pusztítása ösztönözte (kényszerítette) arra — akárcsak a vele egy időben érkező Mathiászt —, hogy az iskolától megválva, a honokhódítók sorába lépjen. 50 Wéber Ede mint a „kecskeméti szőlő telepítő vállalat vezetője" 2000 hold homokot vett a várostól a köncsögi határrészen, holdanként 100 Ft-os vételár ellenében. A szerződés jóváhagyásakor 20 000, 1896. január l-ig újabb 80 000 Ft-ot kellett Wébernek kifizetnie, a fennmaradó 100 000 Ft-ot pedig több egyenlő részletben 1897. január l-ig volt köteles le törleszteni. „Szerződő felek közös feladata — szólt a vállalkozás céljáról a szerződés — egyrészről a filoxéra által elpusztított szőlő vidékek elszegényedett munkásosztályát megmenteni .. ., más részről a homokos területnek szőlővel való okszerű beültetése által az ország szőlő- és bortermését egészséges alapon újra biztosítani". Tegyük hozzá mindjárt (amiről a szerződés szövege nem beszél): a nagy akció egyik célja mindezeken túl, vagy éppen mindezek előtt az is volt, hogy a vállalkozónak „tisztes" nyereséget biztosítson. Wéber Ede „köteles legalább 1600 holdnyi területet — szólt tovább a szerződés — 6-nál nem kisebb, 8-nál nem nagyobb kataszteri holdnyi területekben kisebb részekre felosztani, minden részre különálló munkáslakást építeni s minden résznek legalább a felét szőlővel beültetni, s mint szőlőterületet mívelni és kezelni, s ekként fenntartani. Az építés és szőlővel való beültetés 1894. év végéig befejezendő". A vállalkozó köteles olyan tanyákat építtetni, amelyek egy-egy szobából, kényelmes konyhából s 3 db marha befogadására alkalmas istállókból állnak. Minden 10 lakáshoz közös kutat kellett fúratni. Kötelezik a vállalkozót, hogy egy-egy házban csak egy családot telepíthet, de nem Kecskemétről, hanem a filoxéra által elpusztított szőlővidékekről, elsősorban a Balaton-Felvidékről. A vállalkozó valamennyi betelepülővel külön szerződést köt majd, közös lényegük lesz azonban, hogy mind a házat, mind a földet 30 évi bérlés után köteles lesz vételár nélkül a parasztok tulajdonába adni. Az 1600 holdon felül megmaradó 400 holddal Wéber Ede szabadon rendelkezik ugyan, azzal a kikötéssel mégis, hogy a föld termővé tételekor köteles előnyben részesíteni („szem előtt tartani") a szőlő- és gyümölcstermelés fellendítését. A következő év végéig mintegy fele 49. BKmL. Kecskemét városi iratok. Szerződések. 1902. 50. Wéber Ede munkásságával foglalkozni nem lehet a jelen tanulmány feladata. Tevékenységéről egyébként is jelentős irodalmi és viszonylag bőséges levéltári források állhatnak ma már rendelkezésünkre. Bennünket működésének csupán azok a vonatkozásai foglalkoztatnak, amelyek szorosan kapcsolódtak a kertkultúrás tanyásodáshoz.
