Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Vlcskó Lajos: Szempontok és adatok a magyarországi növénytermesztésben elterjedt ipari módszerek agrártörténeti feldolgozásához (1945—1975)
az a körülmény, hogy a szántóföldi növénytermesztés munkafolyamatainak komplex gépesítése egyre jobban előrehalad, mindinkább kedvezőbb feltételeket teremt az automatizálás előrehaladásának. A mezőgazdaság mobil munkafolyamatainak jelentőségét mutatja az a tény, hogy ide tartoznak: a talajművelés, talajjavítás, talajelőkészítés, trágyázás, vetés-ültetés, növényápolás, növényvédelem, betakarítás csaknem minden művelete, valamint a szállítás és a rakodás műveleteinek többsége. Kiterjednek tehát az ország mezőgazdasági művelés alá eső teljes területére, azaz közel 7 millió hektárra. A mobil munkafolyamatok energiaigénye a mezőgazdaság összes energiaigényének 50 %-át teszi ki. A mobil mezőgazdasági munkafolyamatok automatizálását nehezítik még a következő körülmények, mint — a meteorológiai viszonyok változékonysága; — a megmunkálandó tárgyak nagyság és alak szerinti nagy változékonysága; — a mostoha körülmények; — a nagy kiterjedésű munkaterület adta nehézségek (karbantartás, műszaki ellenőrzés stb.). A vázolt sajátos körülményekre való tekintettel a mobil munkafolyamatok automatizálása terén eddig lényegében azzal kellett megelégednünk, hogy a gépek irányítását részben függetlenítjük az emberi beavatkozástól. Továbbá több művelet összekapcsolása útján a gépek irányítását végző dolgozók egy részét mentesítjük a tevékenység alól. Ilyeneknek tekinthetjük — a traktorok programozott irányítását (mechanikus-, induktív-, foto-, elektromos- és sugárérzékelő berendezések segítségével); — a traktorok távvezérléses irányítását; — az automatikus munkagépkapcsoló szerkezeteket; — a munkagépek automatikus kormányzását; — az aratószerkezetek vágási magasságának automatikus szabályozását; — az automatikus védőberendezéseket; — az ekék munkafolyamatainak automatikus szabályozását; — az arató-cséplő gépek munkafolyamatainak automatikus szabályozását; — az automatikus cukorrépa egyelő berendezést; — a bálafelszedés és kocsirakás automatizálását; — a több munkafolyamatot egy menetben végző gépcsoportokat. Az automatizálás eddigi fejlődése az egyes munkafolyamatok erősen eltérő színvonalú gépesítettségéből adódóan nagyon differenciált képet mutat. A mezőgazdaságban használt ipari eredetű berendezések és anyagok mennyisége azonban egyre nő az emberi munka egyidejű csökkenése mellett. Erre jó példa, hogy 1 hektár búza 1 óra alatti betakarításához sarlóval 40—50 ember, kaszával 25—30, lovontatású aratógéppel 8—10, kévekötő aratógéppel 1-2 ember munkája szükséges. Az arató-cséplő gép a munkaerő szükségletet 1 fő alá szorította azonkívül, hogy a terményt el is csépeli. A munkaidő rövidülése, a munkabérek emelkedése pedig a termelékenységi szint még további növelésére kényszeríti a gazdaságokat.
