Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában
vény korai térhódítása a konyhaművészetben már a XVI. század közepén éreztette hatását. Dodonaeus említette, hogy a fiatal napraforgó levélkocsányai egy darabig főzve, olajjal, sóval ízesítve kellemes ételt szolgáltatnak, amely hasonló a spárgához. 125 A gyenge, még magot nem hozó virágokat szintén ételként hasznosították. A napraforgóból készített étel kedveltségben messze maga mögött hagyta a spárgát és az articsókát. 129 Mint ételkülönlegesség széles körben elterjedt, főképpen NyugatEurópa területén és hosszú ideig fenntartotta magát. 130 A nagy tányérú napraforgó kerti művelése elsősorban maghozamának korai hasznosítása miatt terjedt el és szorította háttérbe, különösen Kelet-Európa területén, a kis tányérú, bár szebb virágzatú dísznapraforgót. A növény magjára hasonlóan korán felfigyeltek. A feltűnően bőséges magtermés fokozta a növény iránti tiszteletet. 131 Camerarius meg is számolta egy jól beérett tányér magjait, amiről azt állapította meg, olyan termékeny, hogy 2362 érett magot tudunk leszedni róla. 132 Ez a termékenység egyedülálló volt a kor többi növényéhez viszonyítva, és méltán hívta fel a figyelmet magára, elsősorban közvetlen táplálékként. 133 Magjának fogyasztása kerti termesztésével együtt terjedt el Európa-szerte. 134 Egy XVIII. századi magyar adat szerint ,,A magvai a gyermekeknek és madaraknak kedves eledelek". 135 A múlt században Oroszország déli kormányzóságai virágos- és konyhakertjeiben előszeretettel termesztették, mert magját dió, mogyoró helyettesítésére, csemegeként fogyasztották. 136 A napraforgó hasznosítását a cukrászok is felfedezték a XVIII. sz. végén, aminek következtében magja nélkülözhetetlen kelléke lett az édességek készítésének, sütemények ízesítésének dió, mandula helyett. 137 Ugyanakkor jöttek rá Németországban, hogy a napraforgó pirított és darált magja kávé pótlására alkalmas. 138 Ez a század végére erősen fellendítette a napraforgó kerti müvelésének méretét, de hamarosan felhagytak vele. 139 Ugyanilyen hasznosítása Dél-Oroszországban a XIX. sz. elején jelentkezett. 140 A dél-orosz területeken a napraforgómag már kezdettől fogva emberi táplálékul szolgált, fogyasztása szinte általánossá vált. 141 Zsukovszkij szerint ennek nagy jelentősége volt, mert a parasztok igyekeztek nagy tányérú, nagy magvú termést kapni, ezért bőven istállótrágyázták házikertjeikben a napraforgót. A tudatos maghaszonra termesztés Oroszországban a növény korai szelektálását, az egytányérú forma továbbnevelését hozta magával. Eredményeképpen már a kerti kultúrában kialakult a napraforgónak egy és nagy tányért hozó fajtája. 142 A parasztkertekből közvetlen fogyasztásra szedett napraforgó ilyen módon 128. Dodonaeus, Rembertus : i. m. 264. p. 129. Durante, C: i. m. 766. p. 130. Krünitz, J. 67.; i. m. 622-623. p. 131. Durante, C: i. m. 767. p. 132. Camerarius, J.: i. m. 60. p. — Bauhin, Kaspar: i. m. (1596) 541. p. 133. Tabernaemontanus, J. Th.: i. m. (1613) 468. p. — Durante, C: i. m. 767. p. — A megtisztított magoknak szerelemkeltő erőt tulajdonított. Ezzel kapcsolatos névváltozatot is említett (Tromba ci' amore). — Amoris tuba néven említi: Bauhin, Kaspar: i. m. (1623) 267. p. 134. Morandi, Equilis: i. m. 29. p. 135. Veszelszki Antal: i. m. 223. p. 136. Zsukovszkij, P. M.: i. m. 210. p. 137. Zsukovszkij, P. M.: i. m. 209 — 210. p. — Zimmermann, H.-C: i. m. 12. p. — Kurnik Ernő: i. m. 265. p. 138. Zimmermann, H.-C: i. m. 12. p. 139. Zsukovszkij, P. M.: i. m. 209. p. 140. Nyikitin, Sz. A.: Podszolnecsnik. Moszkva, 1957. 3. p. 141. Boguelaweki, Eduard: i. m. 362. p. J42. Zsukovszkij. P. M.: i. m. 209. p.
