Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Khin Antal: A régi Csallóköz mint halászóhely

A halászóhelyek neve nem volt minden vidéken egyforma. A céhek megalakulása után nevezték meg pontosabban és állandóbb jelleggel a halászóhelyeket. A céhes halász ügyelt a pontos megnevezésre. A halászóhelyek nevei: tanya vagy hágli, a régiek AlsóCsallóközben inkább /o&nak nevezték. Ezt szorította ki a későbbi tanya név, mely a magyar fokkal szemben szláv eredetű. A ritkábban használt hágli nevet a német halászok tói tanulták el a magyarok. Csallóköz magyar halászainál a tanya nem általában a hala szóhelyet, hanem annak egy fajtáját jelentette. Mikor a csallóközi halász azt akarta mondani, hogy rossz a halászóvíz, akkor úgy fejezte ki, hogy rosszak a halászóhelyek, de nem mondta, hogy rosszak a tanyák. A tanya elnevezés a céhes halász nyelvén lett állandó, de megmaradt a hágli nevezés is. Pl. előfordult ilyen név: Lajcsi-hágli. Ez volt a tanya, a halászhely neve. A tanya halászattal kapcsolatos jelentése már 1095-ből ismeretes. ,,In portu módosa est piscatio libera que uulgo dicitur tana" olyan halászóhely, melynek vize nem folyt.

tí öbölszerű alakulat. Csak egy oldalán közlekedett a nyílt vízzel. Rendesen a mellékágakban keletkezett, de ritkábban a főágban is. A mellékágban és a főágban is zátony által jött létre, amikor a zátony az anyaparthoz ragasztódott, ezáltal egy. öbölszerű rész állt elő. A nyílt részen ide húzódtak a halak. Különösen éjjel és télen, de nyáron nappal is. Tömegesen tartózkodtak itt, azért nagyobb zsákmányra lehetett szert tenni. Nyáron a ponty, de különösen a patuc, keszeg, márna jött ide éjjelre nagy tömegben, hasonlóképpen télre is, mikor állandó telelőhelyet keresett magának. Télen a harcsák is a tanyákba húzódtak. Ezek a mély helyeket keresték fel. Ha rájuk akadtak, akkor jó zsákmánya volt a halászoknak. Volt eset, hogy 10 q nagy harcsát is fogott egy-egy szerencsés halászmester. Ezek között 70—80—90 kilósak is akadtak. Pozsony alatt egy téli halászat alkalmával egy nagy tanyában egyszerre kb. 400 q hal esett zsákmányul a múlt század 60-as éveiben, az öreg halászok emlékezete szerint. Ebben mindenféle faj akadt. A tanyákat a talajuk szerint tartották számon. Volt iszapos tanya, köves tanya, atkás tanya, zanótos tanya, szaros tanya, csökös tanya. Ezek közül a négy utóbbi a rossz tanyák közé tartozott. Legrosszabb volt az atkás és a csökös tanya. Mindkettő könnyen szaggatta a hálót. Az atka meszes homokos agyag összetapadásából keletkezett, megkeményedett és megrepedezett, kiállt a fenékből, így a húzásnál beleakadva a hálót könnyen eltépte. 8. Szamoia István — Zolnai Gyula: Magyar Oklevél-Szótár. Bp. 1902 — 1906. 957. p. 1. Hínárirtó és nádarató sarló