Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Pető Mária: A nyereg formái Pannoniában az i. sz. I—IV. században
művészetben szokás volt a szobrokat, reliefeket színesre festeni, a klasszikus görög alkotásoktól az egyszerű provinciális emlékekig. Az időjárás viszontagságai a festést időközben lekoptatták, s így csupán feltételezhetjük egykori meglétét a pannóniai sírköveken. Az Acrabanis Ababunis F. sírkövén 16 nyilazó lovasalak kis nyeregtakarón, ephippiumon ül. Az I. század közepére datálható adonyi lelőhelyű sírkövön 17 hosszú nyeregtakaró alatt nyeregvánkost látunk, amely elől-hátul kápaszerűen felmagasodik. A lovon sem szügyelő, sem farhám jelölése nincs, viszont a kantárt megmintázta a kőfaragó, tehát nem valószínű, hogy a hiányzó részeket festéssel pótolta volna, Ebből következik, hogy a lovon nem lehet nyereg, csak vánkossal ellátott nyeregtakaró. A hispán és germán eredetű Ala Asturumban, ill. az Ala Hisp. Aurianában szolgálatot teljesítő Reginus (Aquincum) sírkövén 18 a képmezőben lovász áll, két szembenéző lóval, a lovak hátán hosszú nyeregtakaró, egyéb szíjazat nincs jelölve. A nyeregtakaró nem fekszik rá mindenütt a ló hátára, vagy azért, mert bőrpárna volt alatta, vagy mert a kőfaragó a problémát nem tudta másképp megoldani. A szerszámzat hiányzó részeit esetleg itt is festéssel pótolták. Az I. század végére datált soproni sírkő, amelyet C. Sextilius Senecio decurio emlékére állítottak 19 , az elhunyt tisztségének kijáró díszes öltözékben, s díszes lószerszámmal mutatja az ábrázolt alakot, Rojtos nyeregtakarón ül az egykori városi főtisztviselő, a farhám is bőr rojtokkal díszített. Iantumalius (Intercisa-Dunaúj város) 20 , Fia vus Blandus (Aquincum) 21 , Adinamus (Intercisa) 22 lovaskatonák sírkövein, ugyancsak az I. századból, szintén a hosszú nyeregtakarót látjuk megmintázva. A II. századtól kezdve pannóniai sírköveken — nem egycsapásra, hiszen előzményeit már láttuk, megjelenik a sella equestris ábrázolása, Matomarus csepeli sírkövén 23 világosan kivehető a kis bőr nyereg rajza. (L. 2. kép.) Az ábrázolásból hiányzik a szügyelő, farhám és heveder. Ebben az esetben még elképzelhető, hogy csupán a nyeregvánkos lenne a ló hátán, s hiányzik a felső nyeregtakaró. A kettő együtt Ulpius Enubicus, (Intercisa) lovaskatona sírkövén látható. 24 Lentinus, eques coh. III. Batavorum síremlékén 25 (L. 3. kép) (Intercisa) (II. sz. közepe) azonban már minden kétséget kizáróan a hevederrel, szügyelővel és farhámmal ellátott nyereg rajza jelenik meg előttünk. Az ábrázolások elég kevéssé meggyőzőek, ha szerszámzatot akarunk rekonstruálni belőlük, ugyanis művészi szempontból elég volt csupán jelölni az egyes tárgyakat, de ezek részletes kidolgozására, konstrukciójuk bemutatására nem volt szükség. Ebből a korból való egyik igen szerencsés leletünk, ahol az eltemetett, felszerszámozott ló leletei alapján a korabeli nyeregformát rekonstruálni tudjuk. A lelet 16. Sz. Burger Alice: a 12.jegyzetben i.m. 192. p. 17. Sz. Burger Alice: a 12.jegyzetben i.m.193. p. 18. Szilágyi János: Beszéljenek a kőemlékek. Vezető az aquincumi múzeum írásos kőemlékei között. Bp. 1949. Házi ny.32.p,194.sz. 19. Sz. Burger Alice: a 12. jegyzetben i.m. 195. p. 20. Barkóczi László—Erdélyi Gizella—Ferenczy Endre—Nemeskéri János—R.Alföldi Mária— Sági Károly: Intercisa (Dunapentele—Sztálinváros) története a római korban. Acta Arch.Hung. Bp.(1954) XXXIII. évf.í.köt.XXXV.t.2.kép. 21. Szilágyi János: a 18. jegyzetben i.m.52.p.366.sz. 22. Intercisa, a 20.jegyzetben i.m.XXXV.t.4.kép. 23. CIL III.3409.; Rómer— Desjardins 224. 24. Intercisa, a 20.jegyzetben i.m. XXXVI.t.l.kép. 25. Intercisa, a 20.jegyzetben i.m. XXVI.t.4.kép
