Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Donáth Ferenc: A magyar mezőgazdaság háborús kárai 1944-45-ben és azok hatása a mezőgazdasági termelésre

Fejér megyében ebben az időpontban ugyancsak a földmívelés ügyi miniszter megbízottjának beszámolója mondja, az állomány csökkenése 81—98% között mozog.

2 Elsősorban az országnak azok a részei szenvedtek a háborútól, ahol a front megállt, hetekre, hónapokra megbénult az élet, és a kiürítés következtében nemcsak a földek maradtak műveletlenül, de még a megmentett állatok is a nagy takarmányszűke miatt teljesen leromlottak. Ezeken a területeken pusztult el a legtöbb épület, és szenvedtek legtöbb kárt az ültetvények, sőt a puszta termőföld is, melyeken futóárkokat, tankcsapdákat és aknamezőket létesítettek. A frontvonal mögötti közvetlen hadtápterületen a háború érthetően fokozott mértékben vette igénybe az emberi munkaerőt, az igás- és haszonállat állományt. Ha kisebb mértékben, de ez a megállapítás illik a hadsereg felvonulási útvonalait szegélyező vidékekre is: ahol a hadseregek mozogtak, ott az átlagosnál nagyobb az állatban, felszerelésben, készletekben elszenvedett kár. Ez a magyarázata annak, hogy az állatállomány, amelynek több mint felét veszítettük el ezekben a hónapokban, a hadak útjától távolabb eső helyeken nagyjábanegészében megmaradt, míg ahol a háború közvetlenül végigsöpört, mutatóban is alig maradt egy-két állat. Az 1945 őszi állatösszeírás tanúsága szerint a veszteség járásonként igen eltérő volt, 7—97% között ingadozott. Ám a háborús károk nagysága nemcsak helyileg mutatott sokszor jelentős eltérést, hanem ez a kár viszonylag jóval nagyobb a nagybirtokon, mint a paraszti kisbirtokon. Állatállományunk több mint fele pusztult el a háború következtében, viszont a nagybirtok állatállománya az országos átlagot jóval meghaladóan úgyszólván teljesen elveszett. A legtöbb nagybirtokon néhány százaléka maradt csak meg a régi állatállománynak, éspedig nemcsak a lóállománynak, de a haszonállat állománynak is. 1945 tavaszán a nagybirtok majorjain üresen tátongó istállók, kiürített magtárak, ahol a front megállt, félig, vagy teljesen elpusztult gazdasági épületek leverő látványa fogadta a látogatót. Ebből az időből ránkmaradt hivatalos és magán jelentések teljesen egyöntetű képet nyújtanak a nagybirtok háború utáni állapotáról az ország minden részén. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara 1945. évi márciusi jelentéséből idézzük: ,,A hozzánk beérkezett jelentésekből . . . megállapítható, hogy ... az élő- és holt leltárba beállított súlyos veszteség .... a mezőgazdasági üzemek vagyonállaga, főleg a közép és nagybirtokosoknál olyan mértékben semmisült meg, hogy az esetek legtöbbjében kizárólag csak a telek- és épülettőkére szorítkozik."

3 Hamvas csanádi püspök a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz intézett beadványában azt írja, hogy az uradalom „. . . . a katonai igénybevétel folytán békebeli jószágállományának 90%át elveszítette."

4 Sopron járás főszolgabírója jelenti 1945 április 27-én: ,,. . . az uradalmak állatállományát a német csapatok részben a kivonulás előtt, részben a kivonulás alkalmával elhajtották, úgyhogy ezek a birtokok jelenleg Hegykő község kivételével, ahol az uradalomban még néhány darab ló és szarvasmarha van, teljesen állat nélkül vannak . . ."

5 Somogy vármegye alispánja arról ad hírt a földmívelésügyi miniszternek, hogy az uradalmak állatállományát csaknem 100%-ban igénybe vették.

6 Végül egy magánjelentés. A Pilis testvérek kaszaperi (Csanád vm.) gazdasága 1945 januárjából többek között ezt írja a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kamara2. O.L. F.M. 14. 1945. — 120 073, U.o. 43. 1945. 20 340. 3. Á.L. Debrecen. Főispáni iratok 207/1945. 4. O.L. Filmkutató 9403 sz. doboz. 5. A.L. Sopron. Főispáni iratok 7/1945. ü. O.L. F.M. iratok 43. 20 395/1945.