Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Für Lajos: Kataszteri felvételek a Csákvári uradalom területén
csak nagyon vontatottan haladtak előre, s évtizedek teltek el, míg végül is elkészült a pontos mérnöki felmérések adatain nyugvó állandó földadókataszter. 14 „A föld használatában —• írta elő a szóbanforgó földadó pátens — különösen a művelés nemébeni változás, míg a telekadó ideiglenes rendszere tart, figyelembe nem vétetnek". 15 A pátens most idézett rendelkezése nyomán tulajdonképpen hosszú időre konzerválódott a művelési ágaknak az az állapota, amit az 50-es évek felvételei rögzítettek. A jobbágyfelszabadítás után pedig a magyar mezőgazdaságban is a lassan érlelődő átalakulások egy-két évtized leforgása alatt jelentős mértékben megváltoztatták a művelési ágak arányát. Az önkényuralom „törvénytelen" intézkedéseit legalábbis elvileg megszüntetni kívánó kiegyezés utáni kormányok a törvényesség látszólagos helyreállítása mellett elsősorban a tényleges változások miatt szánták el magukat arra, hogy egy új törvény kibocsátásával s a végrehajtáshoz szükséges feltételek biztosításával végre tető alá hozzák az állandó földadókatasztert. Hosszadalmas előkészületek és parlamenti csatározások után 10 1875-ben emelkedett jogerőre „a földadó szabályozásáról" szóló új törvénycikk. 17 A törvény indokolása és a kortársak egybehangzó véleménye szerint a mezőgazdaság általános fejlődése nyomán beállt változások tették elsősorban szükségessé az új törvény meghozatalát. 18 Az 50-es és 60-as években Európa-szerte fellépő gabonakonjunktúra serkentő hatására és egyéb kényszerítő tényezők nyomása alatt a volt földesúri és jobbágyi földek szétválasztása után fokozottabb mértékben megindult a nagykiterjedésű úri és paraszti legelők s a kiirtott erdőföldek feltörése, így & tiszta jövedelem meghatározása szempontjából alacsonyabb művelési ágakba (erdő, legelő) tartozó földek ténylegesen is átkerültek a minőségileg magasabb tisztahozamú művelési ágba (szántó). Ugyanakkor a folyók szabályozása s a mocsarak lecsapolása után olyan nagymennyiségű, korábban terméketlennek minősített (tehát adó alá nem eső) több százezer, sőt millió hold földterület szabadult fel, amit ugyancsak szántóföldi művelés alá vontak. Meg kell mégis jegyeznünk, hogy esetenként és helyenként a fentiekkel ellentétes tendenciák is érvényesültek, amikoris a meglevő szántóföldek egy-egy darabja alakult át legelővé. Viszont arról sem lehet megfeledkeznünk, hogy a közben eltelt idő alatt többszörösére nőtt a vasútvonalak hossza, a közlekedési hálózat nagyarányú bővülése pedig a kapitalista piacok áramkörébe kapcsolva a mezőgazdaságot, nagymértékben megnövelte az értékesítési lehetőségeket. A kitáguló értékesítési lehetőségek nyilvánvalóan megemelték a föld jövedelmezőségét, mint ahogy hasonló következménye lett a művelési ágak arányában beállt változásoknak is. 19 A törvény az új és véglegesnek szánt földadókataszter célját „a földbirtok arányos megadóztatásáéban jelölte meg 20 , azonban a törvényalkotók éppúgy, mint a végrehajtó közegek az „arányos"ság fogalma alatt valójában a „földadó ideiglen" bevezetése óta lezajlott változásoknak, az új viszonyoknak a rögzítését értették. Az új rendezésre végsőfokon természetszerűleg az államháztartás financiális érdekei ösztönözték a kiegyezés után. egyre nagyobb pénzügyi zavarokkal küszködő kormányokat. Az ideiglenes földadókataszter valóban nem tükrözte már a mezőgazdaság tényleges jövedelmezőségét. Önmagában véve az is erre vall, hogy az új törvénycikk alap14. Országos Kormánylap, 1853. Vö. : Varga István: a 4. jegyzetben i.m. 262—263 p. A rendeletek száma később állandóan szaporodott ugyan, de ezek a pátens alapelvein nem változtattak. 15. Birodalmi Kormánylap, a 11, jegyzetben i.h. 16. Országgyűlési Napló, 1872—1875. 17. 1875:VÍí.te. 18. Széli Kálmán pénzügyminiszter utasítása az 1875 :VII.tc. végrehajtására, 1 .§ . 19. Gyürky Antal: Népszerű magyarázata a földadó szabályozására vonatkozó 1875-ik VII. törvénycikknek. Bp., 1875. 6—7 p. 20. 1875: Vll.te. l.§.
