Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Bartha Lajos–Holló Szilvia Andrea: Csillagászati és felmérő műszergyártás Magyarországon a 18. századtól a reformkorig

BARTHA LAJOS* - HOLLÓ SZILVIA ANDREA** CSILLAGÁSZATI ÉS FELMÉRŐ MŰSZERGYÁRTÁS MAGYARORSZÁGON A 18. SZÁZADTÓL A REFORMKORIG*** A 17. sz.-tól Európa-szerte egyre nagyobb igény nyilvánult meg a csillagászati, na­vigációs és a térképészeti felmérő eszközök iránt. A csillagászati ismeretek gyara­podása, az országos méretű nagy térkép felvételek - és a mind nagyobb tömege­ket mozgató háborúk! - és a tengerhajózás fejlődése, kiterjedése egyre több táv­csövet, tüzérségi irányzót, asztronómiai, geodéziai és navigációs mérőeszközt igé­nyelt. Európa nyugati - technikailag és gazdaságilag fejlettebb - övezetében ezért a 17/18. sz. fordulójától gyorsan gyarapodott a finommechanikai műszergyártó mű­helyek száma, amelyek közül nem egy hamarosan kiterjedt manufaktúrává növe­kedett. Magyarország, a politikai és katonai helyzete következtében a 18. sz.-ig lema­radt ebben a lendületes fejlődésben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem talá­lunk képzett mestereket, és igényt. A hátráltató körülmények ellenére már a 16. sz.­ban is több műszerkészítő, mechanikus, órás, sőt optikus (szemüvegkészítő) em­léke bukkan fel, akik napórák és térképező, ill. bányamérő eszközök készítésével foglalkoztak. A 16. sz. végén a nagyszebeni mesterek munkái közül kiemelkedő Michael Wolf ötvös és Martinus Fenich órakészítő neve. A műhelyükből 1576-ban kikerült gyö­nyörű hordozható kerekes óra, amely precíz napórával, holdfázis-tárcsával és iránytűvel van ellátva, ma az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében látható. A 17/18. sz. fordulóján a körmöcbányai Schindler készített szép bánya-felmérő mű­szereket. A körmöcbányai Schindler, aki neve előtt vagy után az „M et M" (Mathe­maticus et Mechanicus) jelet használta, nem tévesztendő össze a hírneves augs­burgi Christopher Schindler-rel, de családi kapcsolatuk valószínű 1 . Általában a ko­rai magyarországi műszerkészítők többnyire ötvös vagy órásmesterek voltak. Saj­nos a kellő számú megrendelő (vásárló) hiányában általában csupán alkalmilag, egyedi példányokat készítettek. Egy-egy felmérő eszközt, tüzérségi irányzékot, na­pórát vagy asztrolábiumot. A 18. sz. elején, Magyarországon is megindul a kiterjedt országos térképező munka, fellendül a tudományos fejlődés. A térképészeti eszközöket azonban na­gyobb részt a már ismert nevű, jóhírű nyugat-európai műhelyekből rendelték meg. 1023 Budapest, Frankéi L. út 36. Budapesti Történeti Múzeum, Budavári Palota, E ép. A tanulmány az OTKA T 25641. sz. pályázat kutatási anyagának felhasználásával készült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom